Kulcsár Szabó Ernő

Mi a műalkotás?


1 A fogalom/szókapcsolat Kazinczytól származik, és valószínűsíthető, hogy a Pályám emlékezetének egy Rádayakról szóló, 1808. március 8-i életrajzi feljegyzésében bukkan fel először (http://deba.unideb.hu/deba/kazinczy_muvei/text.php?id=kazinczy_onelet_0112_k&hi=sz%C3%A9p%20literatura). Az adatért Debreczeni Attilának tartozom köszönettel. A klasszikus (mai értelemben vehető) irodalmi kánonok a 19. század termékei, ami alapvetően azzal függ össze, hogy az európai (humanizmuskori eredetű) literatúra-fogalom ekkorra vált meg a maga humán tudományokra is kiterjedő jelentésétől. Lehetővé téve az irodalom olyan ismérveinek kánoni érvényesítését, amelyek között – egyéb, legitimációs, identitásképző és értékorientáló funkciók mellett – kitüntetett szerep jut annak a nyelvművészeti megalkotottságnak, amely korokon átívelő gyönyörködés („csudállás”) tárgyává teszi a szöveget. „Csokonaynak – írja Kazinczy egy 1805-ös levélben Cserey Farkasnak – némelly munkáji olly szépek, (illyen a’ három ódája a’ Lepéhez, Reményhez, és a’ Szemrehányás) hogy a’ Magyar Litteratura soha nem fog fő grádicsára fel lépni, a’ mellyben azokat csudállás nélkül olvassák.” KAZINCZY Ferencz Összes művei. Harmadik osztály. Levelezés, III. kötet. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia 1892, 302. Nálunk a fentebb „stílnemben”, ízlésben és művelésben megalapozott kánoni gondolat atyja, Kazinczy neve fémjelzi ezt a fordulatot, amely „egy egészen újszerű, modern irodalmiság kiforrását segítette elő: a vallás és eruditio jegyében álló régi irodalmiság helyére most állhatott oda igazán a modern szépirodalom”. HORVÁTH János: A XIX. század fejlődéstörténeti előzményei. In: Horváth János irodalomtörténeti munkái II. Budapest: Osiris 2006, 612.

Mi a műalkotás?

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2022

ISBN: 978 963 454 812 6

Azon túl, hogy legelőször is nyelvi képződmény, az irodalmi műalkotásnak nincs időtlen lényege. Ugyanakkor minden nagy korszakban lényegi ismérvek alapján tekintünk műalkotásnak egy szöveget. Az értelmezés gyakran mégis úgy lát munkához, mintha már mindig is tudná, mi és miként tesz műalkotássá egy szöveget, sőt, mintha eleve elintézett kérdés volna, hogy mi számít műalkotásnak egyáltalán. Kivált pedig nagy műalkotásnak. A könyv a strukturalizmus nagy hatású térbeli műfogalmával szemben a – szöveg és az olvasás köztes terében megképződő – műalkotásnak abból az időbeli létmódjából indul ki, amely a művészeti ágak közül egyedül még a zenének sajátja. A létmódja felől megvilágított műalkotás ugyanis a maga kettős időszerkezete jóvoltából egyszerre van belefoglalva az olvasási eseménybe és beillesztve a költészet szűntelen mozgásban lévő hatástörténetébe. A kötet előbb a szöveg művé válásának problémáit tárgyalja, majd olyan irodalmi olvasásmódra tesz kísérletet, amely megkerülhetetlennek tekinti a közlés hangolt beszédszerűségét s vele a dikció, a modalitás, a ritmus, a prozódia, a dallamvonal és a frazírozás poétikai teljesítményét. Mert nélkülük a műbeli igazság nem művészetként történik meg velünk. A költészetben Rilke, Babits, Benn, Szabó Lőrinc és Nemes Nagy, az epikában Stendhal, Tolsztoj, Flaubert, Hamsun, Kosztolányi és Márai alkotásai állnak az értelmezések előterében. A szakmai értékelésből: „A bonyolult összefüggéseket világos okfejtéssel tárgyaló, módszertani értelemben is hiánypótló könyv nemcsak a szakemberek és a művelt közönség köreiben találja majd meg érdeklődő olvasóit, hanem az egyetemeken is fontos oktatási segédanyag lehet, mint ahogy 20. századi irodalmi hagyományaink középiskolai közvetítését is hatékonyan segítheti elő.” (Szirák Péter)

Hivatkozás: https://mersz.hu/kulcsar-szabo-mi-a-mualkotas//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave