Tóth Tihamér

Az Európai Unió versenyjoga

7. Összefoglalás

1. lépcső. A 102. cikk alkalmazása során a gyakorlat szerint először azt kell megállapítani, hogy az érintett vállalkozás erőfölényes helyzetet élvez-e. Ehhez

definiálni kell a releváns árupiacot,
meg kell határozni a releváns földrajzi piacot,
majd e piaci környezetben meg kell vizsgálni a vállalkozás piaci erejét, melynek legjobb közelítője („proxija”), de nem kizárólagos megtestesítője a piaci részesedés nagysága.

Egyes oligopol piacokon kivételesen nem csak egy, hanem két vagy több vállalkozás is élvezhet ún. közös erőfölényes helyzetet.

2. lépcső. A következő teendő annak megállapítása, hogy a vállalkozás tanúsított-e olyan magatartást, amelyet kiváltságos helyzetével való visszaélésként lehet megítélni. Gondos mérlegeléssel arra kell törekedni, hogy valóban a fogyasztók hatásos versenyhez fűződő érdekének védelmét és ne a rosszul teljesítő piaci szereplők piacon maradáshoz vagy profithoz fűződő érdekét védelmezze a versenyjog. A verseny struktúráját romboló visszaélés és az üzletileg indokolható, akár agresszív piaci verseny között olykor nehéz különbséget tenni. Ami biztos, hogy az erőfölényben levő vállalkozás nem versenghet olyan agresszívan, mint egy piaci erővel nem rendelkező piaci szereplő: a verseny kihívásainak megfelelhet, de a versenyt nem szüntetheti meg. Nem könnyű persze az elefántnak úgy viselkednie, mintha egér lenne. A „mit szabad, mit nem” kérdéshez támpontot adnak az uniós bíróságok ítéletei és a versenykorlátozó visszaélések kapcsán a Bizottság jogalkalmazási prioritásainak nevezett, de valójában jogértelmezésről szóló iránymutatása.

3. lépcső. Végezetül, hasonlatosan a 101. cikkhez, azt kell megvizsgálni, hogy a versenyen esett sérelem alkalmas-e arra, hogy a tagállamok közötti kereskedelmet akadályozza.

4. lépcső: kivétel? A 101. cikktől eltérően itt egyszerűbb a jogalkalmazó dolga, mivel az erőfölénnyel való visszaélés alól nem lehet mentesülést szerezni. Egy kis kivételt a 106. cikk (2) bekezdése mégis megenged, amikor kimondja, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatással megbízott vállalkozások és a fiskális monopóliumok mentesülnek a versenyszabályok – így a 102. cikk – betartása alól, amennyiben ez a rájuk bízott feladat ellátása érdekében feltétlenül szükséges.

A magatartás objektív igazolhatósága, az azzal járó, fogyasztóknak kedvező hatékonysági előnyök számbavétele dogmatikailag nem egy külön kivételi lépcső részét képezi, hanem a visszaélés vagy nem visszaélés közötti különbségtételnél játszik szerepet (azaz ha egy árukapcsolást lehet igazolni, ebben az esetben az nem is minősül visszaélésnek).

5. lépcső. A Bizottság határozatát természetesen ebben az esetben is meg lehet támadni a Törvényszék, majd jogkérdésben az Európai Unió Bírósága előtt.

A cikk alkalmazása, mivel az közvetlenül hatályos rendelkezéseket tartalmaz, nemcsak uniós, hanem tagállami szinten is megvalósulhat (mind versenyhatóságok, mind bíróságok előtt).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 295 613 8

Jogtudomány

„A hét évvel ezelőtt megjelent mű új kiadása az európai versenyjog újabb fejleményeivel felfrissítve tartalmaz a vállalkozók számára olyan fontos tudnivalókat, mint az autósoknak a KRESz. …Az uniós versenyjoggal foglalkozni két okból sem haszontalan: egyrészt a magyar versenytörvény is jelentős részben az uniós fejleményeket követi …, másrészt az Európai Unió belső piacán tevékenykedő vállalkozásoknak az uniós játékszabályokat ismerniük elengedhetetlen.” – részlet Vörös Imre ajánlójából.

Hivatkozás: https://mersz.hu/toth-az-europai-unio-versenyjoga//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero