Az uniós gazdasági alkotmány. Az EU-nak az elmúlt évtizedekben az alapító szerződéseknek köszönhetően viszonylag jól kiforrott gazdasági rendje, gazdasági alkotmánya alakult ki, amelyben kulcsszerepet játszik a nemzeti határokon átívelő belső piac, a kereskedelem, a hatásos verseny, kiegészülve az uniós szinten is elismert értékek védelmével, mint a közszolgáltatások, a regionális kohézió, a környezetvédelem stb. Az uniós gazdasági-jogi modellhez, amelyet a tagállamok is egyfajta „külső” adottságként tiszteletben kell hogy tartsanak, nagy bizonyossággal lehet a szociális piacgazdaság jelzőjét társítani. Az uniós értékrendben első a piac, a négy gazdasági szabadság, a verseny szabad folyása, a (tag)állami szabályozó intézkedések csak ott játszhatnak szerepet, ahol a piac hibázik, nem hozza a társadalmilag kívánatos eredményt, vagy éppen egy másik, uniós szinten is fontos, védendő közérdek érvényesülése a versenyszabályok kiiktatását, korlátozását teszi szükségessé. Például az áruk szabad mozgását főszabályként az államnak garantálnia kell, az ezt korlátozó állami intézkedés az EUMSz, illetve a többé-kevésbé kiforrott bírói esetjog alapján legitimizálásra szorul. Hasonlóképpen, a versenyjogban a versenykorlátozó megállapodások vagy éppen egy monopóliumot teremtő állami jogi privilégium főszabályként tiltottak, azokat pl. a közszolgálati kivétel szigorú feltételei esetén lehet csak jogszerűn fenntartani.