Görgényi Ilona és mtsai

Büntetőjogi fogalomtár

akkuzatórius (vádelvű vagy angolszász típusú) büntetőeljárás

Az akkuzatórius büntetőeljárás egymással szembenálló egyenlő jogú felek jogvitája. Az eljárás célja a „jogi” (vagy tény)igazság feltárása: jogi keretek között a tényállásból mi állapítható meg, mi bizonyítható.

Az eljárás a sértett kezdeményezésére (rendszerint magánvádjára) indul, s valójában egy szakasza van: a bírósági szakasz, ahol az ügy érdemben eldől (a nyomozási szakasz feladata a tárgyalás előkészítése, adatgyűjtés).

Az akkuzatórius eljárásban a funkciómegosztás elve érvényesül: a vád, a védelem és az ítélkezés funkciója személyileg is elkülönül. Jogtörténeti gyökerekből eredeztethetően a hatóság vonatkozásában a szakapparátus nem jellemző, inkább laikus elemek részvétele a meghatározó: bárki lehetett vádló (például actio popularis, népvád) vagy védő. A bíró feladata az igazság megállapítása a jogvita eldöntése útján. A bíró ennek megfelelően passzív, szerepe a felek által végzett bizonyítás ellenőrzése, a törvényesség betartatása, s állásfoglalás a bizonyítási indítványok megengedhetősége körében; valójában arról gondoskodik, hogy a vád és a védelem alanyai alkalmazkodjanak a bizonyítás formai szabályaihoz. (A bíró passzivitását az is indokolja, hogy a klasszikus angolszász tárgyalási modellben nem készül ügyirat, a bíró az előtte a felek által lefolytatott bizonyításból ismeri meg a tényállást, így a perbeli beavatkozásra kevesebb a lehetősége.)

A bíróság a vádhoz kötött. A vád ura azonban a sértett, aki a vádlottal az eljárás folyamán kiegyezhet, a vádat bármikor elejtheti. A felek rendelkezési joga ebben az eljárásban érvényesül leginkább: a vádló indokolás nélküli vádelejtése az eljárás megszüntetését, a vádlott beismerése pedig a bűnösség megállapítását vonja maga után.

Az akkuzatórius eljárás bizonyítási rendszere szabad(abb): a bíróságra tartozik annak eldöntése, hogy az igazság kiderítése érdekében milyen bizonyítási eszközöket és milyen módon vizsgál. A terhelt joghelyzetét tekintve az eljárás alanya, perbeli jogokkal rendelkezik.

Az akkuzatórius tárgyalási rendszerben a bizonyítás a felek dolga. Az alapideológia az, hogy a szembenálló felekre van bízva az eljárás iránya, akik csatát folytatnak és az általuk előadott tények, bizonyítékok, az ő kérésükre kihallgatott tanúk alapján hoz döntést a bíró. Az ügyféli perben főszabály szerint a vád tanúit először a vádló, a védelem tanúit először a védelem alanyai hallgatják ki; ennek során a kikérdezőnek tartózkodnia kell a sugalló, szuggesztív kérdésfeltevési módoktól. Ez a tilalom nem vonatkozik viszont az előbb említett – ún. egyenes – kihallgatás után sorra kerülő ún. keresztkérdezésekre, amikor is az ellenérdekű felek végzik a tanúk kihallgatását. A keresztkérdezés után helye lehet az újabb egyenes kihallgatásnak, ezt követően pedig ismét a keresztkérdezésnek. A kihallgatások során a bíró dönt azokról a kifogásokról, amelyeket az egyik fél a másik által feltett kérdésekkel szemben támaszt.

A bizonyítás körében kiemelendő a vádlott szerepe. A vádlotti vallomás külön bizonyítási eszközként nem szerepel az angolszász tárgyalási modellben. Dönthet úgy, hogy nem kíván vallomást tenni, ha azonban a bizonyításban részt kíván venni, úgy a védelem tanújaként kerül sor kihallgatására, s mint tanút, igazmondási kötelezettség terheli.

Esküdtbírósági ügyekben az angolszász tárgyalási rendszernek az a sajátossága, hogy az ítélkezési jogkör megoszlik az esküdtek és a bíró között: a bűnösség kérdésében az esküdtek határoznak, ha a döntés nem felmentő, a szankciót a bíróság állapítja meg. Ide kapcsolódóan: a jogorvoslati jogosultság nem általános: az esküdtszék (a „nép”) ítélete eredetileg szentnek és sérthetetlennek számított. (1907-ig Angliában a fellebbezés joga ismeretlen volt.)

Az akkuzatórius eljárás jellemzői továbbá a közvetlenség, szóbeliség, a védekezés szabadsága és a nyilvánosság, az egyéni szabadság biztosítása a bírói önkény ellen. Az akkuzatórius eljárás az ártatlanság vélelmén alapul, elve az in dubio pro reo és a favor defensionis.

Az akkuzatórius rendszer ma már színtiszta formájában nem létezik. Lásd: vegyes büntetőeljárási rendszer.

[index]

Tartalomjegyzék

Büntetőjogi fogalomtár
Impresszum
Rövidítések jegyzéke
chevron_rightBüntetőjog
- A, Á
- B
- C
- CS
- D
- E, É
- F
- G
- Gy
- H
- I
- J
- K
- L
- M
- N
- Ny
- O, Ó
- Ö, Ő
- P
- R
- S
- Sz
- T
- U
- Ü
- V
- Z
chevron_rightBüntetőeljárás-jog
- A, Á
- B
- Cs
- D
- E, É
- F
- G, Gy
- H
- I, Í
- J
- K
- L
- M
- N
- Ny
- O, Ó
- Ö, Ő
- P
- R
- S
- Sz
- T
- U, Ú
- Ü, Ű
- V
- Z
Jogszabálymutató
Index

Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 295 616 9

Jogtudomány

A könyv az „abszorpció”-tól a „zavar és nyugtalanság keltésére alkalmasság”-ig, az „abszolút eljárási szabálysértés”-től a „zárt tárgyalás”-ig ABC-sorrendben dolgozza a büntető anyagi jog és a büntetőeljárási jog kulcsszavait és azok fogalommagyarázatait. A Büntető Törvénykönyvre és a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény címszavaira épülő tartalom elsősorban e két jogterületen tevékenykedőket segíti a fogalmak egységes értelmezésében és használatában. A kötet hasznos lehet a joghallgatók számára is, elősegítve a vizsgákra való felkészülését, a jogági vagy azokhoz elválaszthatatlanul kapcsolódó alapfogalmak jobb megértését.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gorgenyi-buntetojogi-fogalomtar//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero