A bizonyítási eszközök vagy eljárások segítségével beszerzett bizonyítékokat az adott büntetőügy szempontjából kell értékelni. A bizonyítékok értékelése több szempontot figyelembe véve történik. Az első és legfontosabb, hogy beszerzésük során a nyomozó hatóság, az ügyész, illetve a bíróság betartotta-e a törvényesség követelményét, a bizonyíték nem esik-e valamely bizonyítási tilalom alá; a második, hogy hitelesek-e (például szavahihető-e a tanú); a harmadik, hogy a bizonyíték az ügyre tartozik-e, vagyis szükséges-e és alkalmas-e a büntetőjogi, büntetőeljárási és egyéb jogi kérdések bizonyítására, a büntetőjogi felelősség és a szankció megalapozására (relevancia); a negyedik, hogy a bizonyítékok összeilleszthetők-e egy egységes, ellentmondásmentes képpé; az ötödik, hogy egyértelműek-e, kétséget kizáróan alkalmasak-e a fő kérdések eldöntésére. Ha a bizonyíték nem alkalmas kétséget kizáróan a bűncselekmény elkövetésének vagy a büntetőjogi felelősségnek a megalapozására, akkor ezt a helyzetet a vádlott javára kell értékelni. (In dubio pro reo = Kétes esetben állj a vádlott mellé!) A bizonyítékok értékelése a bírósági eljárásban teljesedik ki. A bíróság értékelésének eredményeképpen válnak a bizonyítékok a büntetőjogi felelősségről történő döntés alapjává. A bíróság az előbb említett tényezőket is figyelembe véve a jogszabályok és a bíró lelkiismerete szerint hozza meg a döntését, amit indokolnia kell. Lásd még: bizonyítási tilalmak.