inkvizitórius (nyomozóelvű vagy kontinentális) büntetőeljárás
Az inkvizitórius eljárásban a hivatalbóliság érvényesül: a bűnüldöző hatóság nincs kötve a felek indítványaihoz, annál kevésbé sem, mivel ebben az eljárásban nincsenek is eljárásjogi értelemben vett felek, a funkciómegosztás nem érvényesül, az eljáró hatóság egyesíti a bűnüldözés, a védekezés és az ítélkezés funkcióit. Maga az eljárás sem indítványra indul, hanem a hatóság bármilyen módon szerzett értesülésére (a besúgás, a kósza hír vagy a feljelentés egyaránt okot szolgáltathat a nyomozás megkezdésére).
Az eljárás célja az anyagi (tárgyi) igazság feltárása („Mi történt?”); ez azonban eltorzulhat, és a vélt vagy „célszerűnek” tartott „igazság” megállapításához vezethet.
Az eljárásban fokozott jelentőséggel bír az előkészítő szakasz, amely nem pusztán az adatgyűjtést szolgálja, hanem a bizonyítást is. A bírósági szakasz „álper”, amely a bűnösség vélelmére épül; a terhelt nem alanya, hanem csak tárgya az eljárásnak, perbeli jogai nincsenek, védekezésre rendszerint csak annyiban van lehetősége, amennyiben ezt számára a bíróság megengedi.
A bíró általi kihallgatás tárgyalási rendszerében a bíró aktívan részt vesz az eljárásban, annak irányát és módját ő határozza meg, a bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatásának letéteményese. Legfőbb feladata az objektív igazság megállapítása, és ebben nem kötik a felek indítványai, ezektől függetlenül, ezeken túlmenően is keresi az igazságot. A hivatalból lefolytatott vizsgálat eredményeit írásba foglalják, a bíróság annak alapján hozza meg ítéletét.
A nyomozóelvű eljárás bizonyítási rendszere formális, kötött: a törvény határozza meg, hogy milyen bizonyítási eszközökkel lehet élni, ezeket hogyan, milyen formai követelmények betartásával lehet használni, és a szabályok betartásának eredményeként mit szabad bizonyítéknak tekinteni és felhasználni. A hivatalos szakemberekből álló, hierarchikusan szervezett szakapparátus elméletileg az igazság kiderítésére törekszik, az ehhez felhasználható eszközök – a kínvallatással kicsikart beismerés – és az eljárás titkossága a kitűzött cél elérését azonban gyakran erősen kétségessé teszik.
Az inkvizitórius rendszer hibái: a hivatalból induló eljárás, amelynek során a bíróság köteles magát az igazságról „kitanítani” (instrukciós elv); az eljárási funkciók megosztásának hiánya; a bűnösség vélelmének uralma; az eljárás titkossága; az írásbeliség; a közvetettség; a formális vagy legális (kötött) bizonyítási rendszer; s ami mindezekből következett: a terhelt úgyszólván teljes jogvesztettsége jellemezték, és egyben bírálhatóvá, sőt bírálandóvá tették ezt az eljárási módot.
Az inkvizitórius eljárási rendszer ma már ebben a formában nem létezik.
gomb segítségével választhatsz, hogy fejezetről fejezetre lapozva vagy inkább folyamatosan görgetve olvasnád-e a könyvet.
