komplex (vegyes) büntetőeljárási rendszer
A „vegyes” büntetőeljárási rendszer az akkuzatórius és az inkvizitórius rendszerek egyesítéséből jött létre: mindkét rendszerből átvette a megfelelőnek tartott elemeket, s azokat igyekezett optimalizálni. Törekedett a közérdek (állami érdek) és magánérdek (egyéni szabadságjogok) egyensúlyának fenntartására. Nyomozati szakban – célszerűségi szempontból – inkább az inkvizitórius elemeket, a tárgyalás során – a fokozott jogvédelem biztosítására – inkább az akkuzatórius elemeket építette be.
Történetileg az első „vegyes” rendszerű eljárási kódexnek az 1808. évi francia Code de Procedure Penal tekinthető. Magyarország valamennyi büntetőeljárási kódexe (1896. évi XXXIII. tc.; 1951. évi III. tv.; 1962. évi 8. tvr.; 1973. évi I. tv.) a „vegyes” rendszert alkalmazta; a jelenleg hatályos 1998. évi XIX. törvényben (Be.) erősödtek az akkuzatórius elemek: a 295. §-a bírói engedéllyel lehetőséget ad a tanú kihallgatására a vád és a védelem alanyai által.
A „vegyes” büntetőeljárási rendszerben az eljárás célja az anyagi igazság feltárása, de törvényes, jogi keretek között. A nyomozás fő szabály szerint hivatalból indul (közvádas ügyekben), kivételként a sértett kérelmére (magánvádas ügyekben). Szakaszait tekintve: általánosan két egyenrangú szakaszból áll, kivételesen a nyomozati szak elmaradása is előfordulhat (magánvádas eljárásban).
Az eljárási funkciók elkülönülnek, de olykor a bíró vagy az ügyész is ellát „védelmi” funkciókat. Az ügyésznek kötelessége az enyhítő és mentő körülmények feltárása is; a bíróságnak pedig – védő hiányában – ki kell oktatnia a terheltet perbeli jogaira vonatkozóan (ún. materiális védelem).
A hatóság tagjaiként hivatalos szakapparátus működik, de az elsőfokú bírósági eljárásban laikus elem is szerepel. Az eljárásban a bíróság nem teljesen passzív, s – a felek általi kihallgatás engedélyezett bevezetésével – nőhet a felek aktivitása is.
A büntetőeljárás alapelvei az egyes eljárási szakaszokban eltérő súllyal érvényesülnek: a nyomozati szakban a titkosság és az írásbeliség a jellemző, míg a bírósági tárgyaláson főszabályként a nyilvánosság, a szóbeliség és a közvetlenség a meghatározó. Az ártatlanság vélelme és a védelemhez való jog az eljárás egészén érvényesül. Ugyan főszabály a hivatalból való eljárás, de szerephez jut a terhelt rendelkezési joga is (például lemondás a tárgyalásról – ügyészi közreműködéssel).
A bizonyítási rendszer szabad, de vannak bizonyítási tilalmak és módszerbeli kötöttségek. A terhelt az eljárás alanya, akinek ügyféli jogosítványai vannak, de a nyomozati szakban azok korlátozottak. A tárgyaláson a vádlott joghelyzete kettős: vallomása bizonyítási eszköz, ugyanakkor a vádlóval azonos jogokat élvező ügyfél is az eljárásban.
gomb segítségével választhatsz, hogy fejezetről fejezetre lapozva vagy inkább folyamatosan görgetve olvasnád-e a könyvet.
