A büntetőeljárási törvényben számos olyan előírást találunk, amelyek az eljárás résztvevői közötti hozzájárulásokra, beleegyezésekre, egyezségek, megállapodások kötésére vonatkozó elemeket tartalmaznak. Ez nemcsak az olyan különeljárásokban érvényes, mint például a magánvádas eljárások, amelyekben az eljárásban részt vevők rendelkezési joga szélesebb körű, mint a rendes büntetőeljárásban, hanem azokban az eljárásokban is, ahol a klasszikus, kontradiktórius tárgyalás a jellemző. Ilyen konszenzuális elem például a francia jogban a korrekcionalizáció, azaz a bírónak az a lehetősége, hogy a cselekményt bűntett helyett vétségi kategóriába sorolja (elsősorban beismerő vallomásnál, nyomatékos enyhítő körülmények fennállása vagy be nem fejezett bűncselekmény esetén van erre lehetőség). Hasonlóan konszenzuális jogintézmény a közvetítői eljárás (mediáció) és a vádalku is. Tágabb értelemben vádalku minden olyan eljárás, amely a terhelt beismerésén alapul, és ennek fejében kedvezményeket nyújt (például a hazánkban érvényesülő nyomozati alku és a tárgyalásról lemondás is), szűkebb értelemben vett vádalku pedig a beismerésben lévő vádlott esetén a vád és a védelem megegyezése a vád tárgyáról és a vád tárgyává tett bűncselekmény miatt kiszabandó szankcióról.