súlyosítási tilalom
Az elsőfokú bíróság által felmentett vádlott bűnösségét megállapítani, a vádlott büntetését, illetve a büntetés helyett alkalmazott intézkedést súlyosítani csak akkor lehet, ha a vádlott terhére fellebbezést jelentettek be. Ebből következően a súlyosítási tilalom a másodfokú bíróság reformatórius jogkörének korlátját képezi. A magyar büntetőeljárás az ún. relatív súlyosítási tilalom elvét alkalmazza. (Az abszolút súlyosítási tilalom esetén a másodfokú bíróságnak egyáltalán nincsen lehetősége a vádlottra nézve hátrányosabb döntést hozni). Nem ütközik a súlyosítási tilalomba, ha az elsőfokú bíróság a törvény rendelkezése ellenére nem rendelkezett az elkobzásról, illetőleg a vagyonelkobzásról, azonban az elsőfokú ügydöntő határozatban megállapított tényállás az ezen kérdésekben való döntéshez szükséges adatokat tartalmazza, s a másodfokú bíróság a vádlott terhére irányuló fellebbezés hiányában dönt ezekben a járulékos kérdésekben. (Ekkor tehát tartalmilag az elsőfokú bíróság mulasztásának pótlásáról van szó.)
A súlyosítási tilalom tartalmi definiálásához szükséges annak meghatározása, hogy mit takar a vádlott terhére bejelentett fellebbezés fogalma. A vádlott terhére bejelentett fellebbezésnek azt kell tekinteni, amely a vádlott bűnösségének megállapítására, bűncselekményének súlyosabb minősítésére, büntetésének súlyosítására, illetve a vele szemben büntetés helyett alkalmazott intézkedésnél súlyosabbnak a megállapítására, vagy az ilyen intézkedés helyett büntetés kiszabására irányul. Az életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának későbbi időpontban történő meghatározását, illetőleg a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének kizárását a büntetés súlyosításának, az erre irányuló fellebbezést pedig a vádlott terhére bejelentettnek kell tekinteni.
Amennyiben a vádlottal szemben több bűncselekmény miatt emeltek vádat, s az elsőfokú bíróság az egyik bűncselekmény miatt kiszabott büntetés vagy büntetés helyett alkalmazott intézkedés mellett a vádlottat valamely másik bűncselekmény miatt emelt vád alól felmentette, vagy vele szemben az eljárást megszüntetette, s a vádlott terhére a fellebbezést kizárólag a felmentés vagy a megszüntetés ellen jelentették be (tehát a szankció súlyosítása végett nincs fellebbezés), a bűncselekmény miatt kiszabott büntetés vagy a büntetés helyett alkalmazott intézkedés csak akkor súlyosítható, ha az ítélet felmentő vagy eljárást megszüntető rendelkezése miatt bejelentett fellebbezés sikeres.
A súlyosítási tilalom folytán a másodfokú bíróság a vádlott terhére bejelentett fellebbezés hiányában nem szabhat ki:
büntetést azzal szemben, akinek az ügyét első fokon önállóan alkalmazott intézkedéssel bírálták el,
közérdekű munka, pénzbüntetés, foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kiutasítás helyett szabadságvesztést annak felfüggesztése vagy részbeni felfüggesztése mellett sem,
felfüggesztett szabadságvesztés helyett részben felfüggesztett szabadságvesztést, végrehajtandó szabadságvesztést,
végrehajtandó szabadságvesztés helyett hosszabb tartamú szabadságvesztést, annak felfüggesztése vagy részbeni felfüggesztése mellett sem,
részben felfüggesztett szabadságvesztés helyett hosszabb tartamú részben felfüggesztett szabadságvesztést, a részben felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtandó részénél hosszabb tartamú végrehajtandó szabadságvesztést,
az elsőfokú bíróság által alkalmazott büntetések számát meghaladó további büntetéseket, ide nem értve a szabadságvesztés helyett alkalmazott büntetéseket,
az elsőfokú bíróság által nem alkalmazott mellékbüntetést,
lefokozás, szolgálati viszony megszüntetése helyett szabadságvesztést, annak felfüggesztése vagy részbeni felfüggesztése mellett sem.
Ha az elsőfokú bíróság szabálysértés miatt alkalmazott jogkövetkezményt, e jogkövetkezmény a másodfokú eljárásban akkor súlyosítható, ha a fellebbezés a felmentő rendelkezés ellen irányul, vagy az a szabálysértés miatt alkalmazott jogkövetkezmény súlyosítását célozza.