A Be. a tanúvallomás megtételének jogi környezetét szabályozza. A tanúkihallgatás első lépése a tanú személyi adatainak felvétele (név, születési hely, idő, anyja neve, lakó-, tartózkodási helye, foglalkozása, személyazonosítási okmányának száma) a terhelthez, illetve sértetthez fűződő kapcsolata (elfogult-e vagy sem). Ezekre a kérdésekre akkor is köteles válaszolni, ha egyébként a tanú a vallomást megtagadhatja. Ezt követően a tanút figyelmeztetni kell a tanúzási akadályokra, az igazmondási kötelezettségre, a hamis vád, a hamis tanúzás, a hatóság félrevezetésének tilalmára és következményeire. Ezeket és a figyelmeztetésre adott nyilatkozatát jegyzőkönyvbe kell venni. Ha ez elmarad, a vallomás a bizonyítás során nem használható fel, a vallomás tartalma bizonyítékként nem értékelhető. A figyelmeztetést követően kezdődik a tanú kihallgatása. A tanú(ka)t egyenként kell kihallgatni. A kihallgatás során a tanú kérdésekre válaszol, de arra is módot kell neki adni, hogy a vallomását összefüggően előadja. Ennek során – a tanú védelmére vonatkozó szabályok figyelembevételével – tisztázni kell azt is, hogy a tanú az általa elmondottakról miként szerzett tudomást. A tanú köteles a legjobb tudomása szerint vallomást tenni. Ha a tanú vallomása eltér a korábbi vallomásától, ennek okát tisztázni kell. Az eljárás azonos szakaszában (például nyomozás) a tanú újabb kihallgatásánál a személyi adatokat csak akkor kell rögzíteni, ha abban változás következett be. A tanút a nyomozás és az ügyészi szakaszban a nyomozó hatóság tagja, illetve az ügyész hallgatja ki. Ezekben a szakaszokban bíró (nyomozási bíró) általi kihallgatásra akkor kerülhet sor, ha a tanú az életét közvetlenül veszélyeztető állapotban van, illetve megalapozottan feltételezhető, hogy a tanú tárgyaláson nem jelenhet meg. [Be. 85. § (1)–(3) bek., 87. §]