Gönczöl Katalin, Kerezsi Klára, Korinek László, Lévay Miklós (szerk.)

Kriminológia - szakkriminológia


2.4.3. A gazdasági bűnözés terjedelme, struktúrája és dinamikája

  1. Aki a „gazdasági bűncselekmények” összbűnözésen belüli arányát vizsgálja, azt különösebb meglepetés nem éri, még akkor sem, ha a gazdálkodással összefüggő bűnözés említett, árnyaltabb képet nyújtó kriminológiai kategóriáját is figyelembe veszi.
    E kategóriák arányának alakulását a következő táblázat szemlélteti.
     
    Év
    a) összes ismertté vált bűncselekmény
    b) gazdálkodással összefüggő bűncselekmények
    c)–b)-n belül a gazdasági bűncselekmények
    b) aránya a)-n belül
    c) aránya a)-n belül
    1965
    121
    670
    33
    525*
    2
    920
    27
    ,5%
    2
    ,3%
    1970
    121
    000
    25
    167*
    3
    749
    20
    ,6%
    3
    ,1%
    1975
    120
    000
    24
    356*
    2
    882
    20
    ,1%
    2
    ,4%
    1980
    130
    470
    13
    345
    5
    826
    10
    ,2%
    4
    ,4%
    1985
    165
    820
    10
    546
    4
    943
    6
    ,3%
    2
    ,9%
    1989
    225
    400
    12
    884
    8
    073
    5
    ,7%
    3
    ,5%
    1990
    341
    070
    15
    543
    9
    858
    4
    ,5%
    2
    ,8%
    1991
    440
    370
    11
    133
    8
    347
    2
    ,5%
    1
    ,8%
    1992
    447
    210
    15
    248
    8
    913
    3
    ,4%
    1
    ,9%
    1993
    400
    930
    16
    441
    6
    146
    4
    ,1%
    1
    ,5%
    1994
    389
    450
    15
    961
    4
    085
    4
    ,0%
    1
    ,0%
    1995
    502
    040
    17
    973
    5
    064
    3
    ,5%
    1
    ,0%
    1996
    446
    050
    21
    559
    5
    409
    4
    ,6%,
    1
    ,1%
    1997
    514
    400
    25
    567
    6
    543
    4
    ,9%
    1
    ,2%
    1998
    600
    621
    33
    180
    13
    454
    5
    ,5%
    2
    ,2%
    1999
    505
    716
    48
    318
    20
    318
    9
    ,5%
    4
    ,0%
    2000
    450
    673
    44
    261
    10
    886
    9
    ,8%
    2
    ,4%
    2001
    465
    694
    43
    664
    12
    412
    9
    ,3%
    2
    ,6%
    2002
    420
    782
    48
    149
    14
    248
    11
    ,4%
    3
    ,4%
    2003
    413
    343
    52
    275
    15
    008
    12
    ,6%
    3
    ,7%
    2004
    418
    883
    48
    048
    16
    661
    11
    ,4%
    4
    ,0%
    2005
    436
    522
    66
    087
    17
    106
    15
    ,1%
    3
    ,9%
    * 1965-ben, 1970-ben és 1975-ben „társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények”.
     
    Látható, hogy az utóbbi évtizedeket szemlélve lényeges tendenciákat nem figyelhetünk meg: mind a gazdálkodással összefüggő bűnözés, mind a szűkebb, gazdasági bűnözés az időszak nagyobbik felében az összbűnözés alig számottevő hányadát teszi ki. Érdekes azonban, hogy az évről évre bekövetkező változások jórészt azonos módon és mértékben érintik mindkét kategóriát. Az utóbbi évtizedben csak néhányszor fordult elő, hogy az előző évi arányokhoz képest a gazdálkodással összefüggő deliktumok aránya nőtt, a gazdasági bűncselekményeké viszont csökkent.
    További figyelemre méltó körülmény, hogy az arányok stagnálása és ingadozása mellett az utóbbi fél évtizedben, ha lassan is, de kimutathatóan nőtt mindkét kategória összbűnözésen belüli aránya, ez azonban alig tér el az összkriminalitás tendenciáitól.
    Ami az ítélkezési statisztikát illeti, az utóbbi 20 évben a szorosan vett gazdasági bűncselekmények miatt elítélt felnőttek száma 1994-ben volt a legalacsonyabb (734 fő), 1998-ban az elítéltek száma csaknem három és félszer, 2004-ben ötször ennyi volt. Az egyenletesen növekvő tendencia azonban itt is csak az utóbbi évtizedben figyelhető meg. Az elítéltek nemét, korát és iskolai végzettségét tekintve az összbűnözéssel összevetve említést érdemel a nők valamivel magasabb aránya, valamint az (az elemzést megelőzően is sejthető) körülmény, hogy a gazdasági bűnözés területén jóval kevésbé érzékelhető az általános tendencia, mely szerint az életkor előrehaladtával a bűnözési hajlam csökken.
    Bizonyára az sem okoz meglepetést, hogy e körben az átlagosnál jóval nagyobb a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, ám az mégsem hagyható szó nélkül, hogy az egyetemi, főiskolai diploma birtokában elmarasztaltak száma 10 év alatt megkétszereződött. A bűnismétlők aránya csekélyebb mint más területen, a többszörös visszaesők gyakorlatilag ki sem mutathatók.
    A Btk. XVII. fejezete körében a leggyakrabban alkalmazott büntetési nem a pénzbüntetés, esetenként 60%-os részesedési aránnyal. Ezt az önállóan alkalmazott mellékbüntetések és intézkedések követik, kb. 25%-os aránnyal. A felfüggesztett szabadságvesztésre ítéltek aránya az elmúlt évtizedekben lényegében évről évre növekedett 9%-ról 18%-ra. Ugyancsak kétszeresére nőtt a végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek aránya (1,5%-ról 3,6%-ra), ám látható, hogy így is átlagosan kb. csak minden 30. gazdasági bűnöző kerül rács mögé, évente mintegy 50–60 személy.
    A gazdasági bűnözésre kiváltképpen érzékeny közvéleményt nyilván irritáló szankcióstatisztika persze önmagában nehezen értékelhető, s csak akkor vonhatnánk le belőle bármely következtetést, ha alaposabban elemeznénk a vizsgált bűncselekményi kör jellegét és súlyát, valamint ennek változásait. Ez a törvény folyamatos módosulásai miatt részleteiben ma még nem lehetséges, de tény pl. hogy a rendszerváltás éveinek tömeges deviza-bűncselekményei mára az inkább gyakoriságuk, mintsem tárgyi súlyuk miatt jelentős bankkártya-hamisításoknak és adócsalásoknak adták át a helyüket, a végrehajtandó szabadságvesztéssel honorálható súlyos gazdasági tettek pedig – ha egyes területeken gyakoribbak is (mint pl. a pénzhamisítás esetében) – abszolút számban nem rendezték át olyan mértékben a Btk. XVII. fejezetének szerkezetét, amely az ítélkezési gyakorlat jelentős megváltozását indokolta és eredményezte volna.
    Nem szabad arról sem elfeledkeznünk, hogy a nyilvánosság által megismert, nagy port felvert súlyos „gazdasági” bűnügyek rendszerint a vagyon elleni csalások és hűtlen kezelések számát gyarapították, s legfeljebb kriminológiai értelemben tekinthetők „gazdálkodással összefüggő” tetteknek. A szankciórendszer iménti áttekintése viszont csak a formálisan is e körbe sorolt bűncselekményekre (Btk. 287–314. §) terjedt ki.
    S ha ezt figyelembe vesszük, a szoros értelemben vett gazdasági bűnözés átlagos súlya – a számottevő arányt képviselő „tucatbűncselekményekkel” – magyarázatot adhat az ítélkezés látszólagos enyheségére.
  2. A gazdasági bűncselekményekre összességében mégsem mondható, hogy jellemzően a bagatell-kriminalitás körébe tartoznának. Ennek igazolásaként feltétlenül említést kell tenni az ilyen tettek által okozott milliárdos, és csak igen kis részben megtérülő károkról is. Mindezt a következő táblázat mutatja be.
     
     
    A számok magukért beszélnek: az utóbbi évek kiegyenlítettnek mondható tendenciáját csak a 2003-as kiugró számok törték meg, a többi évben az átlagos kárérték kevéssel 30 milliárd forint fölött volt. Ugyanez mondható el a megtérülésről: főként zár alá vétellel, majd vagyonelkobzással alig több mint egytizede térült csak meg az ilyen károknak, a többi minden valószínűség szerint a bűnözőknél maradt.
    Ez sajátos rentabilitást teremt a gazdasági bűnözés területén: úgy tűnik, érdemes vállalni a szabadságvesztéssel járó kockázatot is, ha a nyereség biztosítottnak látszik. (2–3 év börtönbüntetés nyilván annak tudatában elviselhető, hogy a százmilliós haszon időközben a hatóságok szeme elől elrejtve akár kamatozik is).
    Ezzel szemben, ha sikerülne megteremteni a bűnös úton szerzett vagyon elvonásának hatékonyabb eszközeit, a kifizetődőség megszűnne, hiszen ilyenkor a kockázati szint már más lenne: érdemes-e vállalni az eseteleges börtönbüntetést is, ha a bűncselekmény hasznából semmi nem marad.
    Ez egyben válasz arra is, miért nem elsősorban a szabadságvesztések számát vagy súlyát kell ezen a területen növelni. A helyes cél megfelelő vagyoni szankciók alkalmazása, elsősorban a bűnös úton szerzett vagyon elvonása, a gazdasági bűnözés anyagi alapjainak megrendítése kell legyen, és olyan intézkedések alkalmazása, amelyek bizonyos súlyú tettek esetében a jövőben hatékonyan kizárják a jogerősen elítélteket a gazdasági élet jogkövető szereplői köréből.
    Megértethető tehát talán a közvéleménnyel is, hogy a tisztességes gazdálkodás büntetőjogi eszközökkel történő erősítése leghatékonyabban nem a börtönnépesség növelésével érhető el.

Kriminológia - szakkriminológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 295 627 5

Tankönyvünk alapvető célja a felsőoktatási hallgatók számára a kriminológia egésze, illetve egyes területei ismeretanyagának szakszerű, ugyanakkor közérthető és az olvasó számára is élvezetes bemutatása. Szerzőink az ismeretközlés és az ismeretek értelmezésének szándékával írták a kötet három nagy egységét és számtalan fejezetét. Ha az egyes témakörök ezt lehetővé teszik, akkor a szerzők - problémafelvetésként - egy-egy jogesettel vagy "hétköznapi történettel" vezetik be a tananyagrészt, és ezek után bontják ki az adott fejezetet. Amennyiben az egyes témakörök indokolják, az olvasó nemcsak utalást talál az adott tárgykör nemzetközi dokumentumaira [pl. ENSZ, Európa Tanács, Európai Unió, valamint más nemzetközi szervezetek (pl. OECD) egyezményei, ajánlásai, egyéb iránymutatásai], hanem azok kriminológiai szempontból lényeges tételeit a tankönyv minden része ismerteti is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gonczol-kerezsi-korinek-levay-kriminologia-szakkriminologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave