Hajózás messzi partokra, lakatlan szigetek benépesülése, észak-amerikai erdős peremvidékek, a zord vadon és a civilizált ember közti béke születése: a 19. század közepén a nyugat-európai prózának és sajtóirodalomnak egyaránt kedvelt témája volt a felfedezésre váró és már gyarmatosított, egzotikus vidékek ábrázolása. A 19. századi Angliában a nők irodalmi fellépésének egyik legfontosabb lépcsője a fordításirodalomba való bekapcsolódás volt. Elsősorban német és francia teoretikus szerzők és szépírók könyveit fordították angolra. Kezdetben ezek a fordítások nem a nyilvánosságnak készültek: a fordítók gyakran értelmiségi férjük vagy apjuk munkájához asszisztáltak, majd a magánhasználatú fordításokból országos terjesztésű kiadványok lettek.1 Az önálló munkák publikálásában számos akadályba ütköző írónők fordítás által nyertek teret maguknak az irodalmi piacon.2 Jósika Miklós német piacra szánt művei az 1850-es évek elején a kulturális transzfer roppant sajátos verzióját alkották, ugyanis a szerző és a fordító – férj és feleség – egyforma nyelvi és kulturális közegből kerültek ki, illetve egyforma áthelyeződésen estek át. Habár Jósika Júlia édesanyja Nostiz von Jänkendorf Eliza, a kimagasló műveltségű drezdai államminiszter, író és költő Gottlob Adolph Ernst von Nostiz-Jänkendorf lánya3 volt, a szerző már az aszódi Podmaniczky-birtokon nevelkedett, így a német kulturális közeget csak közvetve, anyai rokonságán keresztül ismerhette. Fordításai így bizonyos fokig saját kulturális váltásának termékei. Jósika Miklós így ír felesége fordítói kvalitásairól anyósának címzett levelében:

 

Első, saját neve alatt publikált önálló kötete, a Közlések a külföldről – fiatal olvasók számára című kétnyelvű könyv szövegei Mittheilungen aus dem Auslande – eine Jugendschrift címmel tüköroldalon, német nyelven is olvashatóak egyazon kötetben. A kötetet Heckenast Gusztáv adta ki Pesten, 1855-ben, vagyis négy évvel az első két Jósika Miklós-fordításának kiadása és öt évvel az első saját regényének megjelenése előtt. A kötet átmenetisége tehát nem csupán a kevert műfajúságban áll, hanem az életműben is átmenetet képez a fordítás és a saját szövegek létrehozása közt. Jósika Júlia ebben a tekintetben is illeszkedik a viktoriánus angol írónők mintájába.

 

A fordítás természetesen minden esetben újraírás is. A fordító a nyelvi dekódoláson túl a saját kulturális környezetére is alkalmazza az értelmezésének kiszolgáltatott szöveget, ezáltal érthetőbbé és befogadhatóbbá teszi a célnyelvi olvasóközösség számára. Lesa Scholl ezt a szöveg gyarmatosításának nevezi,9 ami még akkor is helytálló lehet, amikor a fordító a lehető legpontosabban törekszik visszaadni az eredeti szöveget. A Közlések a külföldről kötetben olvasható fordításokból szinte hiányzik a szöveghűségre való törekvés; Jósika Júlia nagyon is szabadon bánt az idegennyelvű forrásaival.

 

 

A leírt jelenet azonnal felidézi Frankenstein doktor titkos laboratóriumát egy viharos éjszakán, de még inkább emlékeztet Edgar Allan Poe The Facts in the Case of M. Valdemar11 című 1845-ben a The American Review-ban megjelent novellájára is, amely előbb saját hazájában, majd Mesmerism in Articulo Mortis címen, önálló pamfletként közreadva Angliában is borzolta a kedélyeket a sajtóban.12 A számos olvasói levél, újraközlés és kommentár alapján Poe művét megjelenésekor sokan valódi orvosi beszámolónak vélték a mágneses kezeléssel újraélesztett, kétszer meghaló tüdővészes emberről. A levélírók közt akad olyan orvos, aki állítása szerint kipróbálta a módszert, és kísérlete beigazolta a Poe-novella hitelességét – a szerző nem kis mulatságára.13 A mesmerizmussal kapcsolatos áltudományos tudósítások egy évtizeddel később sem veszítettek népszerűségükből – habár a mesmerizmus művelői ezt többnyire nem a holtak feltámasztására vagy a halál elodázására használták, inkább altatásra és fájdalomcsillapításra.14 Figyelemre méltó a tudomány és fantasztikum összecsúszása Jósika Júlia szövegében is, ahol komolyan vehető, a kor természettudományos ismereteinek megfelelő adatok közé van beillesztve a rémregények Mary Shelley óta népszerű toposza.