A Pitcairn sziget s lakói bizonyos tekintetben hasonló húrokat pendít meg, azonban nincs okunk feltételezni, hogy a két elbeszélés azonos szerzőtől származna. A kötetben ez az egyetlen szöveg, amelynek sikerült azonosítanom a forrását, ezért ezzel az elbeszéléssel részletesen is foglalkozom. A lakatlan, trópusi szigeten kifejlődő utópisztikus civilizáció történetét több 19. századi szerző is megírta. A Jósika Júliánál olvasható változat az alábbi történetet meséli el:

 

Az ehhez hasonló egyezések a Pitcairn sziget s lakói teljes terjedelmében előbukkannak pontosan ugyanabba a logikai ívbe illesztve, mint a forrásszövegben. Kihagyásokkal és jelentős tömörítéssel, de Jósika Júlia narratívája a Pitcairn szigetről következetesen igazodik Murray szövegéhez. A Pitcairn sziget s lakói két ízben is megemlít egy bizonyos Keresztényi Míveltséget Terjesztő Társulatot, melynek kiadványait a szigetlakók olvassák, s melynek Nobbs tiszteletes végül misszionáriusa lesz.12 Ez a társulat azonosítható a Society for Promoting Christian Knowledge-dzsal, melynek gondozásában a Pitcairn: the Island, the People and the Pastor is megjelent. A Pitcairn sziget s lakói tulajdonképpen egy huszonöt oldalas, rövidített, ifjúsági változata a kétszázhúsz oldalas Pitcairn: the Island, the People and the Pastor című munkának. Jósika Júlia elhagyta a gazdaságföldrajzi, teológiai és politikai kitérőket, és kizárólag a történetre koncentrálva szórakoztató elbeszélést kerekített az ismeretterjesztő könyvből.

 

Valóban ez volt az első és utolsó kétnyelvű miscellániája, azonban a könyvtípustól – mint a fejezet későbbi szakaszában olvasható – nem fordult el egészen. Szaák Lujza a Közlések a külföldről kötetet már a szerző 1863-as nagy sikerű nőnevelési tanácsadója, a Pályavezető előképének tekinti.14 Ez utóbbi állítást érdemes kritikával kezelni, de tény, hogy a Közlések kijelölte az irányt Jósika Júlia későbbi, igen nagy népszerűségnek örvendő műveinek. Ez az irány a nyugat-európai hírek, kulturális termékek, társadalmi normák és morális értékek alaposan megszűrt közvetítése volt elsősorban fiatal olvasók számára. A Közlések a külföldről az írói útkeresés időszakának terméke. A brüsszeli emigráció anyagi nehézségeire a Jósika házaspár válasza az irodalom mintegy családi vállalkozásban történő művelése volt. A német piacra szánt magyar könyvek, a Jósika István és a Magyar szabadságharc története német fordítása után Jósika Júlia megkísérelte az emigrációban rejlő lehetőségeket ellentétes irányban is kiaknázni: ezúttal külföldi, főleg angol szerzők műveit kínálta a magyar olvasóközönségnek. Az ily módon létrejövő szövegek – David Porter szavaival élve – „sokféle eredet hibrid termékei”, melyek „úton vannak valahová máshová”.15 Ha nem is tudtam a kötet összes darabjának eredetét felfejteni, az így is világos, hogy nem nyugat-európai irodalmat olvasunk, hanem azt, hogy hogyan olvassa a nyugat-európai irodalmat a magyar emigráns szerző. Ez persze mit sem változtatott a kötet korabeli eladhatóságán.