Egy adóalany gazdasági jelenléte a közös hozzáadottértékadó-rendszerhez tartozó tagállamok valamelyikében alapvetően kétféle módon lehetséges. Megvalósulhat az adott tagállamban történő nyilvántartásbavétellel, valamint gazdasági célú letelepedéssel. Előbbi a regisztráló tagállam szabályai szerint történik és jellemzően valamely adókötelezettség teljesítése érdekében szükséges. Önmagában nem eredményezi az adóalany fizikai jelenlétét a nyilvántartásba vétel államában, azonban így is számos joghatás fűződik hozzá, például a belföldi nyilvántartásbavétel a belföldi fordított adózás alkalmazásának személyi feltétele. A regisztrációnál szorosabb kapcsolatot eredményez az adóalany gazdasági célú letelepedése valamely államban. Gazdasági célú letelepedés a tényleges fizikai jelenlétet esetében merülhet fel, amennyiben az adóalany székhelyként vagy állandó telephelyként azonosítható ingatlannal rendelkezik az adott, vagyis az ingatlan fekvése szerinti államban. A gazdasági célú letelepedés, mint arra a bevezetőben utaltunk kulcsfogalom a közös hozzáadottérték-adó rendszerében, ugyanis döntő jelentőséghez jut – többek között – a szolgáltatások teljesítési helyének meghatározása, az adó megfizetésére kötelezett személye, a számlázási szabályok joghatósági szempontból történő kijelölése, illetőleg az adó visszatérítése tekintetében. E szerep betöltése érdekében a Héa-vhr. preambuluma is hangsúlyozza, hogy az adóztatandó ügyletek teljesítési helyének megállapítására vonatkozó szabályok egységes alkalmazásához egyértelmű fogalmi keretek kijelölésére van szükség a gazdasági tevékenység székhelyét, az állandó telephelyet, a lakóhelyet, valamint a szokásos tartózkodási helyet illetően. E fogalmakat pedig a bíróság ítélkezési gyakorlatát figyelembe véve szükséges egységesíteni, a lehető legegyértelműbb és legobjektívebb kritériumok alkalmazásával elősegítve a fogalmak gyakorlati alkalmazását.