A közlekedési eszközök hasznosításának lehetősége, lényegében megegyezik az ingatlanok tekintetében kifejtettekkel, így az ügyletek tematizálását és jellemzőit illetően hasonló részletszabályokkal találkozhatunk. Egy lényeges különbség azonban mindképpen adódik, méghozzá az, hogy a közlekedési eszközök értékesítése átnyúlhat az egyes államok határain. A közlekedési eszközök tehát értékesíthetők a Közösség területére és harmadik országokba, illetve beszerezhetők onnan. A közös hozzáadottérték-adó rendszerében a közösségi ügyletek olyan sajátos ügylettípust képviselnek, amelyekhez kapcsolódóan két jogcímen történik adóztatás, ugyanis adóztatható tényállás keletkezik az értékesítői oldalon, valamint a beszerző oldalán is. E kettősség a közösségi szabályozásban – az adófizetés halmozódásának elkerülése érdekében – úgy jelenik meg, hogy a közösségi értékesítés adó alóli mentességet élvez az eredet államában, adófizetési kötelezettséget pedig a közösségi beszerzés keletkeztet a rendeltetés helye szerinti tagállamban. A közösségi termékügyletek tehát páros ügylettípusnak minősülnek, amelyekkel összefüggésben az egyik oldalon csupán adminisztrációs kötelezettségek keletkeznek, a másik oldalon pedig beáll az adófizetési kötelezettség, vagyis amikor egy közösségi értékesítés teljesül, szükségszerűen megvalósul egy közösségi beszerzés is. Hasonló sémára épülnek a harmadik országok érintettségével megvalósuló termékügyletek is, amelyekről szintén e fejezet keretein belül ejtünk szót.