A pszichogenetikai vizsgálatok egyik „legsikeresebb” polimorfizmusa a szerotonin-transzportergén (SLC6A4) promoter régiójában található 5HTTLPR hosszúságpolimorfizmus. A polimorfizmus 20–23 bázispár hosszú ismétlődő szakaszokból áll, a két leggyakoribb forma a 14 (rövid) és a 16 (hosszú) ismétlésszámú változat. A funkcionális vizsgálatok alapján a rövid változatnak lényegesen kisebb a transzkripciós aktivitása, mint a hosszúnak. A szerotonintranszporter a dopamintranszporterrel kapcsolatban említettekhez hasonlóan rendkívül lényeges résztvevője a neurotranszmissziónak, mert ez terminálja a szerotoninszignált. A receptorokkal ellentétben a transzporternek nincsenek változatai, altípusai, melyek kompenzálhatnák az optimálistól eltérő működését, így logikus feltételezni, hogy megváltozott funkciója átfogóbb biokémiai és pszichológiai következményekkel jár, vagy legalábbis több megváltozott tulajdonsággal mutat együtt járást. Lesch 1996-ban publikált eredménye óta, mely az 5HTTLPR és a NEO-PI-R neuroticizmusvonás közötti asszociációról számolt be, számos tanulmány látott napvilágot, ami a polimorfizmust elsősorban szorongással összefüggő személyiségvonásokkal (ártalomkerülés, neuroticizmus, impulzivitás) hozza összefüggésbe (Lesch és mtsai 1996). Egy 2004-es metaanalízis 23 olyan kutatást tekint át, melyek a szorongással összefüggő vonások és az 5HTTLPR kapcsolatát kutatták (Sen és mtsai 2004). Az analízisbe bevont vizsgálatok leggyakrabban a NEO-PI-R és a TCI vagy a TPQ kérdőíveket alkalmazták. Ez a kutatás megerősítette a NEO neuroticizmus és az 5HTTLPR szignifikáns asszociációját, azonban a TCI-vel illetve TPQ-val mért ártalomkerülés esetében nem volt szignifikáns összefüggés. Biztató azonban, hogy egyik tanulmányban sem találtak ellenkező irányú asszociációt, azaz nem fordult elő, hogy a hosszú allél járt együtt magasabb, szorongással kapcsolatos vonásokkal.