4.2.1. A kutatások csoportosítási szempontjai

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az európai uniós szövegezés és fordítás hatásával ma már több kutatás is foglalkozik, így e terület szakirodalma igen szerteágazó. Bár elsősorban az angol nyelvű monográfiák és tanulmányok a meghatározóak, a nemzetközi szakirodalomban találkozhatunk német és francia nyelvű munkákkal is. Feltételezhető, hogy a téma relevanciájára tekintettel a tagállamokban, a tagállamok nyelvén is számos munka érhető el – bár ezek volumenében jelentős különbségek lehetnek. Az angol, francia és német nyelven elérhető szakirodalom alapján az a következtetés vonható le, hogy egyes tagállamokban nagyszabású kutatások indultak e témában (például Lengyelországban és a balti államokban), míg más tagállamokban – és e sorba illeszkedik Magyarország – még nem tudunk átfogó vizsgálatokról beszámolni. E fejezet nem titkolt célja, hogy a kutatások rendszerezésével hozzájáruljon a hazai kutatások megkezdéséhez is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kutatási eredmények részletes bemutatása előtt fontos áttekintenünk, milyen szempontok alapján rendezhetők nagyobb csoportokba az eurolektusokat vizsgáló kutatások. Biel (2020) az uniós jogi szövegek korpusznyelvészeti kutatásait rendezte nagyobb csoportokba, a következő szempontok alapján: nyelvek (a kutatás mely nyelvet vizsgálja), az adott sajátosság (például a szövegszintű sajátosságok vizsgálata), a műfaj (a kutatás mely műfajra, például jogi aktusokra vagy ítéletekre irányul) és az alkalmazott korpusznyelvészeti (vagy más kutatási) módszer. E csoportosítást az alábbiakban további szempontokkal is kiegészítem, és a csoportosítást az uniós fordítások egészére kiterjesztem.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az első szempont, amely alapján a kutatások csoportosíthatók, a nyelv. A korai kutatások elsősorban az angol nyelvet vizsgálták, majd később a finn (Piehl 2006), az olasz (Caliendo 2007) és a lengyel nyelv (Biel 2014a, 2014b) is az érdeklődés középpontjába került. Az 5.2.5. alfejezetben pedig látni fogjuk, hogy számos más nyelven is indultak kutatások az elmúlt években. Hazai kontextusban Jablonkai (2009, 2010a, 2010b) és Trebits (2008, 2009a, 2009b) munkáit kell megemlítenünk, amelyek az angol nyelvváltozat sajátosságait elemezték. Idővel a több nyelvet egyidejűleg vizsgáló kutatások is megjelentek (Trklja 2017; Mori 2018b), amelyek egy része a 4.2.4.1. alfejezetben bemutatott Eurolect Observatory projekthez kapcsolódott.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A második szempont az adott sajátosság előfordulása az uniós szövegekben. Láthattuk, hogy az uniós nyelvváltozat a nyelv több rétegében is kimutatható. A kutatások egy része egy-egy szintre, az eurolektusok egy adott sajátosságára helyezi a hangsúlyt – úgymint a prepozíciók (Biel 2015), a kollokációk, a formulaszerű elemek (Trklja 2017), az. ún. doubletek (Basaneže 2018) vagy a terminológia (Biel–Doczekalska 2020; Fischer 2010d; Ramos 2019; Somssich 2011, 2021; Temmermann 2018) vizsgálatára, míg más kutatások az eurolektusok egészét vizsgálják (Biel 2014a; Mori 2018a). Ezeket a kutatásokat ismertetem részletesen az 5.4. alfejezetben.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

További csoportosítási szempont a szövegfajta és a műfaj. A 3.3.3. alfejezetben láthattuk, hogy uniós kontextusban több szövegfajtáról (pl. jogi szövegek) és szövegműfajról (pl. irányelvek) is beszélhetünk. A kutatásokban leghangsúlyosabban a jogi aktusok (azon belül is az irányelvek) jelennek meg, hiszen ez fordítási szempontból kétlépcsős folyamatot jelent, így a kutatások számára különösen izgalmas. McAuliffe (2010) azonban az elsők között mutatott rá arra, hogy a jogi aktusok mellett az Európai Unió Bíróságának ítéletei is érdekesek lehetnek a kutatók számára. E vizsgálatoknál a nyelvi fókusz is módosul, hiszen míg a jogi aktusok szövegezésének elsődleges nyelve az angol, addig az ítéleteket francia nyelven szövegezik. Az Európai Bíróság ítéleteit Mazzi (2017), Koźbiał (2018, 2020), Szczyrbak (2013) és Trklja (2018) is vizsgálták. Emellett van példa olyan kutatásokra is, amelyek az Európai Bíróság főtanácsnokainak indítványát – mint önálló szövegműfajt – vették górcső alá (Salmi-Tolonen 2005).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A jogi szövegek vizsgálata mellett meg kell említeni azokat a kutatásokat, amelyek nem jogi szövegekkel foglalkoznak. Biel (2021) az uniós intézmények honlapjain megjelenő – általa digitális eurolektusnak nevezett – nyelvhasználatot vizsgálta, majd vetette össze a hasonló lengyel honlapokkal. Több műfaji sajátosság egyidejű vizsgálatát tűzte ki célul Biel, Koźbiał és Wasilewska (2019) az intézményi jelentések és honlapok vizsgálatával. Tcaciuc (2013) doktori disszertációját az Európai Központi Bank (EKB) fordítási gyakorlata – mint az intézményi fordítás egy példája –, valamint az EKB angol és román nyelvű gazdasági szövegeiben megjelenő metaforák korpusznyelvészeti vizsgálatának szentelte. A disszertáció – amely később monográfiaként is megjelent (Tcaciuc 2015) – azért is figyelemre méltó, mert a kutatásokban kevésbé megjelenő nyelvet (román) és intézményt (Európai Központi Bank) vizsgált. Tcaciuc több tanulmányban is foglalkozott ezekkel a kérdésekkel (vö. Tcaciuc–Mackevic 2017; Schäffner–Tcaciuc–Tesseur 2014).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jól látható, hogy a fordítás kiemelt szerepet kap a kutatásokban, így a fenti szempontokat ezzel összefüggésben tovább bővíthetjük. A szövegelemzés tárgya a fordításkutatásban lehet a forrásnyelvi szöveg, a fordítási szöveg és a nem fordítás lévén keletkezett szöveg. Károly (2007: 257) nyomán ezek a következőképpen csoportosíthatók: A (1) forrásnyelvi szöveg elemzésének célja az, hogy feltárja a szövegben azokat az elemeket, amelyek fordítási problémákat okozhatnak. Az elemzés tárgyát képezheti a (2) fordítások és a forrásnyelvi szövegek összehasonlító elemzése, valamint a (3) különböző fordítások összevetése is. Ez utóbbi történhet (3a) egyazon forrásnyelvi szöveg több fordításának összehasonlítása révén azonos célnyelven vagy (3b) a fordítások összehasonlítása révén különböző célnyelveken. Vizsgálat tárgya lehet még (4) a fordítások és a nem fordított szövegek összevetése is. Ekkor az ún. összevethető szövegek – párhuzamos szövegek – vizsgálatáról van szó. Végül meg kell említeni az introspekciós és retrospekciós kutatási formákat is, úgymint az (5) annotált fordításokat.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az uniós szövegek vizsgálatára általában a (2), a (3b) és a (4) jellemző. Ezek közül a (4)-es típusú vizsgálat (a fordított és nem fordított szövegek összevetése) az eurolektusok kutatásán belül egy önálló kutatási területté is fejlődött, textual fit studies néven. E kutatások középpontjában az uniós nyelvváltozatnak a tagállami nyelvhez való igazodása áll, azaz annak vizsgálata, hogy például az angol eurolektus miben különbözik a standard angol nyelvtől. A textual fit a fordítás természetességének egy mérőeszköze (Chesterman 1997, 2004), és azt fejezi ki, hogy mekkora a nyelvi távolság a fordított szöveg és az ugyanazon a műfajon belül írt nem fordított szöveg között (Biel 2014a: 118). A későbbiekben részletesen ismertetem e kutatásokat.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A (2) típusú elemzések a célnyelvi fordított szöveget a forrásnyelvi szöveggel vetik össze. E kutatásokat azonban nehezíti az a tény, hogy – mint korábban bemutattam – uniós kontextusban nehezen értelmezhető a forrásnyelvi szöveg fogalma. Végül a (3b) típusú kutatások több célnyelvi szöveget vetnek össze. Erre lehet példa magyar, német és svéd nyelven megjelent uniós szövegek összevetése. E kutatási irány hátterében az a feltételezés áll, hogy az eurolektusok nemcsak a tagállami nyelvektől, de egymástól is eltérhetnek. E kutatások tehát azt vizsgálják, milyen sajátosságai vannak az eurolektusnak, és milyen különbségek fedezhetőek fel a különböző eurolektusok között.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Végül a kutatások csoportosíthatók abból a szempontból is, hogy mely tudományterületekről – azaz a nyelvészet (Jablonkai 2009; Trebits 2009a, 2009b), a fordítástudomány (Baaij 2018; Biel 2019, 2020; Koskinen 2001; Sosoni 2012), a jogtudomány (Derlén 2009; Graziadei 2015; Kjær 2002, 2007; Pozzo 2015; Somssich 2011), a terminológiaelmélet (Fischer 2010d; Pozzo 2006; Temmermann 2018) felől – érkeznek a kutatók. Emellett fontos hangsúlyozni, hogy a tudomány művelői mellett számos gyakorló uniós fordító, terminológus és jogász-nyelvész járult hozzá a kutatásokhoz (Robertson 2015, 2012; Strandvik 2014, 2015, 2017; Stefaniak 2013, 2017). A továbbiakban bemutatom, hogy a nemzetközi szakirodalom áttekintése alapján ma milyen kutatási irányok azonosíthatók.
 
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave