6.2.1. Az értékelés alapkérdései, céljai (miért, mit, ki és mikor értékeljen)

Miért értékeljünk?
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A TM három-négyféle célt is tud támogatni. Az első, hogy a múltbeli teljesítmény elismeréseképpen jutalmazni tudja az értékelteket (jutalmak, elismerések, előléptetés stb.). A második a motiváció és fejlesztés, ami már a jövőbeni munkavégzés javítását, a teljesítmény növelését célozza. A pozitív visszajelzés mellett az értékelt hiányosságainak megszüntetéséhez is hozzájárulhat (például nem megfelelően kommunikál, csúszik a határidőkkel, vagy nem képes másokkal együttműködni, és nem oszt meg fontos információkat a teamtagokkal stb.). Az értékelés harmadik lehetséges célja vagy oka a stratégia támogatása. Amennyiben a TM folyamatában az egyéni célok a szervezet-, szervezetiegység- és csoportcélok vízesésszerű lebontásaként születnek, a munkatársak individuális céljai nem széttartanak, hanem a kívánatos közös eredmény létrehozásához járulnak hozzá. Végül a TM segítségével információkat szerezhetünk a kollégákban rejlő további potenciálról is: például tehetségprogramban vagy vezetői utánpótlás-programokban is részt vehetnek, ha azt látjuk, hogy még nagyobb (átlagon felüli) teljesítményt, fejlődést, eredményeket várhatunk a kollégától a jövőben. A TM tervezése során fontos tehát először a célt meghatározni, hiszen ez fogja megszabni a későbbiekben alkalmazható eszközöket, a célcsoportot, a lebonyolítás mikéntjét. Ha a TM-rendszer egyetlen eljárás keretében túl sok célt szeretne lefedni, az inkább zűrzavarhoz vezetne.
 
Milyen eljárást alkalmazzunk?
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Formális vagy informális eljárást alkalmazzunk? Ahogy már a bevezetőben is említettük, nem szükséges minden esetben formális eljárást alkalmazni (azaz rendszereket üzemeltetni), erre csak bizonyos létszám fölött van szükség. Amikor a vezető már nem képes egy kézben tartani az információkat, felmerül az igény a szisztematikus információgyűjtésre és az információk kezelésére.
 
Mit értékeljünk?
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A mérés, értékelés „hogyanjának” kiválasztása előtt meg kell határozni a komponenseket, hogy mit is szeretnénk mérni, majd ehhez kell definiálni a szinteket, kritériumokat (mi számít elfogadhatónak, jónak, kiválónak). Háromféle szempontból is meg lehet ragadni a teljesítményt:

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • eredmény,
  • magatartás,
  • kompetencia.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az eredmény viszonylag könnyen mérhető. Ilyen például az egyén által elvégzett munka eredményeképpen létrejövő szolgáltatás vagy termék minősége, mennyisége. Továbbá idesorolhatjuk az árbevételt, a vevői elégedettséget, a kiszolgált ügyfelek számát, a ráfordított időt, a selejtarányt, a balesetek számát, a hulladékarányt. Az eredményt a fizikai dolgozók esetében valamivel könnyebb mérni (például óránként 1200 darabot gyártott le futószalagon egy autóalkatrészből), a szellemi alkalmazottak esetében azonban nem egyszerű közvetlenül számszerűsíteni az eredményt. Például egy termékfejlesztő teamben az egyéni hozzáadott érték nehezebben tetten érhető, hiszen ez inkább szubjektíven becsülhető, vagy például kérdőjeles lehet – bár objektíven számolható – az oktatói munka eredményjelzőjeként a hallgatók által megszerzett érdemjegyek átlagát teljesítményként elismerni. Ilyen esetekben jól alkalmazható a teljesítmény létrejöttéhez szükségesnek ítélt magatartás értékelése: olyanok, mint a feladatteljesítés, szabálykövetés, javaslattétel, késések, problémajelzés, utasításbetartás, határidők tartása, megfelelő kommunikációs stílus, együttműködés vagy rendelkezésre állás, személyes odafigyelés, az órák pontos megtartása, a tanulmányi szabályok betartása stb.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A harmadik komponens a kompetencia, azaz hogy mi az a belső tudás, készség, erőforrás, amelyet mobilizálni tud a munkatárs a nagyobb teljesítmény érdekében. Van-e különleges képessége (például több nyelven folyékonyan, tárgyalóképes szinten beszél), vagy olyan speciális tudása, amely nagyon nehezen helyettesíthető (például a gyógyszeriparban dolgozik, és egyszerre rendelkezik biológiai és mérnöki szakképesítéssel). Idetartozhat továbbá a fizikai erő, az ambíció, a kreativitás, a vezetői készségek, a megbízhatóság, az üzleti ismeretek stb.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fenti három komponenst kronológiai sorrendben össze is lehet kapcsolni: a kompetencia az az input, amelyet a munkatárs képes és hajlandó „beletenni” a munkafolyamatokba; a magatartás az a mód, ahogyan konvertálja a képességeit a kollégákkal való közös munka során; az eredmény pedig az az output, amely konkrét indikátorok formájában mérhető a folyamat végén. Például egy autógyár futószalagja mellett dolgozó operátor esetében a megfelelő szem–kéz-koordináció, monotonitástűrés és precizitás (kompetencia/input) mellett, ha mindig megbízhatóan viselkedik, időben érkezik, kedvesen beszél, betartja a balesetvédelmi szabályokat (magatartás/konvertálás), és egyúttal minden órában az elvárt 1200 darabos norma fölött teljesít, akkor egy kifejezetten jó vagy kiváló munkatársról beszélhetünk.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az összefüggésekre kitérve látható, hogy a fizikai vs. szellemi kollégák esetében más-más szempontokat lehet figyelembe venni, egyúttal a TM céljával („miért értékeljünk?”) is össze lehet kötni a kérdést. Ha ugyanis fejlesztési célzattal szeretnénk mérni, értékelni, érdemes inkább a magatartást vizsgálni, ugyanakkor a jutalmazásnál az eredményeket célszerű előtérbe helyezni. Természetesen vezetői/HR-döntés, hogy mikor mit vizsgál inkább. A lényeg, hogy konzisztens és következetes legyen a rendszer, a munkavállaló időben tudjon adaptálódni hozzá.
 
Kik az érintettek?
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az értékelő és az értékelt személyek kijelölése fontos lépés a teljesítménymenedzsmentben. Meg kell határozni, hogy kit értékeljünk, azaz szükséges-e mindenkinek a teljesítményét megmérnünk a szervezetben. Lehet, hogy elegendő a munkatársak egy részét bevonni a vizsgálatba, illetve ha a szervezet mindenkire kiterjeszti az értékelést, akkor bizonyos alkalmazottaknál más-más céllal különböző technikákat célszerű alkalmazni. Például a fizikai dolgozóknál jól használható a munkanorma (lásd 6.2.2. fejezet), míg a vezetői réteg esetében érdemes lehet 360 fokos értékelést tartani (lásd az alábbi „HR-ügyeket”). A két módszert nem lehet felcserélni, és míg az első esetben az eredmény megítélése a cél, a második esetben a fejlesztés. A legfontosabb, hogy a TM-rendszer felépítésekor tekintettel kell lenni arra, hogy bizonyos foglalkozási csoportokban egyes technikák jól működnek, míg más eljárások nem alkalmazhatók.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Miután a szervezet definiálta, hogy kiket szeretne értékelni, hozzá kell rendelni az értékelőket. Ki legyen az értékelő? Erre a kérdésre a leggyakoribb válasz az, hogy a közvetlen felettes. Hiszen gyakran a vezető az, aki leginkább rálát a tényleges munkavégzésre, viselkedésre, kompetenciákra. (Ezt a tradicionális alá-fölérendeltséget megjelenítő módszert nevezzük 180 fokos értékelésnek.) Az értékelők köre bővíthető a felső szintű vezetővel, az azonos szintű kollégákkal, a külső-belső partnerekkel, ügyfelekkel. Sőt a beosztott is adhat értékelést a vezetőjéről (felettesminősítés), ahogy a hallgató is az oktatójáról, és az értékelt maga is véleményt mondhat saját munkájáról (önértékelés). A 6.3.3. alfejezetben a legfrissebb CRANET-felmérés alapján mutatjuk be, hogy Magyarországon és a világban kik töltik be leggyakrabban az értékelő és az értékelt szerepét.
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

HR-ügyek: A 360 fokos értékelés előnyei és hátrányai
 
360 fokos értékelésnek nevezzük azt, amikor a munkatárs teljesítményét a szervezeti hierarchiában fölötte, alatta és mellette dolgozók is értékelik. Vagyis teljeskörűen kiterjesztjük a visszajelzések adását a vezetőre, a beosztottakra, az azonos szinten lévő kollégákra (angolul peer), és ezzel párhuzamosan önértékelés is történik. Amikor a szervezeten kívüli érintettek is részt vesznek az értékelésben – például vevők, befektetők, szállítók, külső tárgyalópartnerek –, már 720 fokos értékelésről beszélünk, amelyben fontos szerep jut az értékelést követő változás/fejlődés utánkövetésének is. (További érdekességekért kattintson ide.) A 360 fokos eljárás igen időigényes, hiszen egy-egy kollégáról akár öt-hat ember is véleményt mondhat. A másik oldalról „több szem többet lát” alapon gazdag információforrás, amelyet a munkatárs fejlesztésére lehet felhasználni. Mivel egy-egy értékelő csak saját nézőpontjából képes megítélni a kolléga tevékenységét, így a 360 fokos értékelés sok szempontú közelítésmódja reálisabb képet adhat a munkatársról, mint csupán a főnök meglátásai.
Az értékelői szubjektivitást azonban ez a megoldás sem küszöböli ki, így árnyoldalai is lehetnek. Hiszen éppen a különböző pozíciókból eredően torzítások jelentkezhetnek az értékelésben, még akkor is, ha biztosítják az anonimitást. Az értékelők tarthatnak attól, hogy az értékelt fél ki tudja következtetni, hogy ki mit mondott róla. Emiatt a beosztottaknál fölfelé torzítást lehet tapasztalni (jobb értékelést adnak a vezetőjükről), míg az azonos szintű kollégáknál a rivalizálás és a konkurenciaharc miatt sarkosabb véleményalkotás látható. Vagy éppen ellenkezőleg, a csoportkohézió csökkenti a kritikus véleményeket. Az önértékelés szintén torzíthat kismértékben fölfelé, de lefelé is, míg a vezetői értékelés lehet szigorúbb.
Nem érdemes 360 fokos visszajelzést alkalmazni, amennyiben a csoportmunkán van a fókusz, és a munkatársak nem egyénileg, hanem együttesen hozták létre a csoportszintű teljesítményt. Ilyen esetben ugyanis ellenállásba ütközhet a módszer alkalmazása. Továbbá nagyon érzékennyé válhat a módszer alkalmazása, amikor egyértelműen jutalmakhoz (bérekhez, bónuszokhoz) kapcsolódik az értékelés kimenete. Éppen ezért először a szervezeti kultúrába kell bevezetni – a pénzügyi ösztönzők hozzákapcsolása nélkül –, így megszokottá válhat, hogy a kollégák visszajelzéseket adnak egymásról. Ennek feltétele a nyitottság és a bizalom, továbbá képzést, tréningeket lehet hozzá kapcsolni, hogy megtanulják a visszajelzés-adás megfelelő módját.
 
Mikor értékeljünk?
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Eldöntendő kérdés, hogy milyen gyakran kerüljön sor teljesítményértékelésre. Gyakran az tapasztalható, hogy az évenkénti egyszeri találkozás a vezetővel nem igazán motiváló, ám így is időigényes tevékenység. Emellett a TÉR-hez kapcsolódó adminisztrációt sem szeretnék túl sűrűn végezni a munkatársak. Megoldás lehet a féléves és negyedéves gyakoriságú értékelési megbeszélés, azonban érdemes újra rámutatni, hogy a formális értékelések mellett informális visszajelzéseket gyakrabban, folyamatosan érdemes adni a kollégák részére. Amennyiben az alkalmazottak úgy érzik, hogy alacsony a találkozások intenzitása, úgy javasolt több informális értékelő beszélgetést szervezni a vezetővel – így biztosítható a folyamatos támogatás. Problémát jelenthet ugyanis, ha egy-egy kiemelkedő (jó vagy rossz) teljesítménynél nem történik meg azonnal a visszacsatolás, hanem csak hónapokkal vagy fél évvel később. Ez a kollégát is bizonytalanságban tarthatja, így demotiválhatja. Alapvető elv, hogy egy-egy munkát követően minél később kapja meg a kolléga a visszacsatolást, annál kevésbé lesz intenzív az emlék és a hozzá kapcsolódó érzés. A dicséret és a kritika is annál hatásosabb, minél közelebb van a hozzá kapcsolódó eseményhez.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az értékelés idejének rögzítésekor figyelembe lehet venni az üzleti év zárásának idejét vagy a karácsonyi és a nyári szünet előtti időszakot, és érdemes a nagyobb fordulópontok, esetleg szünetek, leállások előtti időszakra ütemezni a formális teljesítményértékelő beszélgetést.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Azt is figyelembe kell venni, hogy nem célszerű egy időpontra tenni a jutalmazási célú és a fejlesztési célú beszélgetést. Ennek az az oka, hogy érdekellentét áll fenn a munkatársak szándékai tekintetében: ha jutalmat szeretnének kapni, igyekeznek minél jobb színben feltüntetni magukat, miközben a fejlesztési beszélgetésnél óhatatlanul is a gyengeségek és a fejlesztendő területek kerülnek előtérbe. Érdemes tehát ezt a kétféle típusú elbeszélgetést nem egy időben lefolytatni.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A „Hogyan értékeljünk?” kérdésre a 6.2.2. alfejezetben, a „Hogyan beszéljük meg az értékelési eredményeket?” kérdésre pedig a 6.3.1. alfejezetben térünk ki részletesebben.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave