Kelemen János (szerk.)

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXVI.

Túl a nyelvfilozófián


Imperatív logika

Ha a normativitást szemantikai jellemzőnek tekintjük, ám nem tulajdonítunk a normáknak igazságértéket, akkor az előző elmélettel ellentétben nem tekinthetjük a normatív megnyilatkozásokat olyannak, mint amelyek valamiféle sajátos propozicionális tartalmakkal rendelkeznek. A normatív szemantikai jelleget ekkor azonban valamilyen más, nem propozicionális, nem igazságfeltételekben megadható összetevőnek kell tulajdonítanunk. És ebben az esetben a normák sajátos szemantikájából egy sajátos normatív, vagy más néven imperatív logika származhat. Ebbe az irányba tesz néhány – még meglehetősen tapogatózó – lépést Ota Weinberger is, aki a normák expresszív koncepciójával vitatkozva bár elismeri, hogy a normatív mondatokat különböző illokúciós erővel mondhatjuk ki, és így különböző pragmatikai funkcióik lehetnek, sőt még azt is, hogy ezek irrelevánsak a velük kapcsolatos logikai viszonyok és műveletek mibenlétét illetően, azonban az Alchourron–Bulygin szerzőpárossal ellentétben úgy véli, a logikailag is releváns „normatartalmak” kommunikátumok; nem tekinthetők propozícióknak, hanem sajátos normatív információknak (Weinberger 1985, 197–198).

Általános Nyelvészeti Tanulmányok XXVI.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 059 932 0


A kiadvány regisztrációval szabadon elérhető.

Az Általános Nyelvészeti Tanulmányok jelen kötete nyelvfilozófiai, nyelvlogikai kérdésekkel foglalkozik. Alcíme - Túl a nyelvfilozófián - nem azt jelenti, hogy túlléptünk, vagy túl kellene lépnünk a nyelvfilozófián, hanem azt, hogy mindenképpen túl vagyunk egy olyan filozófiatörténeti korszakon, amelyben a nyelvfilozófia egy adott szerepet játszott. Túl vagyunk a kérdésfeltevések és válaszok bizonyos típusain, amelyeket új kérdésfeltevések és választípusok váltanak fel. Ezt fejezi ki kötetünk szerkezete is, bár természetesen sem rendszeres, sem történeti értelemben nem foghatja át a nyelvfilozófia egészét, és jóval több területet hagy figyelmen kívül, mint amennyit át tud tekinteni.

Az itt olvasható tanulmányok olyan, a nyelvfilozófia körébe tartozó problémákról szólnak, sokszor meglepően új megközelítésben, mint Frege szemantikájának felülvizsgálata, a „hazug” típusú paradoxonok kiküszöbölése a tárgynyelv és metanyelv megkülönböztetése nélkül, fogalmi igazságok és analitikusság, az intenzionális jelenségek megjelenése egyszerű mondatokban, a normák nyelve és logikája, tulajdonnevek és direkt referencia, az innátizmus kérdésköre vagy Wittgenstein-képünk változásai. A kérdések és válaszok eredetiségét és a lehetséges megközelítési módok gazdagságát figyelembe véve néhány esetben kötetünk az adott tanulmányhoz kapcsolódó vitacikket is közread.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Filozófiai Intézetében 2012-ig mintegy másfél évtizeden át működött az MTA-ELTE Nyelvfilozófiai Kutatócsoport, amelynek évente megrendezett hazai és nemzetközi konferenciái az ezen a területen dolgozó kutatók jelentős seregszemléi voltak. A jelen kötet legtöbb szerzője is a kutatócsoport tagjaként vagy azzal szorosan együttműködő külső munkatársként folytatta tudományos tevékenységét életének egy szakaszában. Kötetünk a maga módján az egykori Nyelvfilozófiai Kutatócsoportnak is emléket állít.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kenesei-kelemen-altalanos-nyelveszeti-tanulmanyok-xxvi//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave