Szilvási István (szerk.)

Klinikai nukleáris medicina


Benignus pajzsmirigybetegségek 131I-kezelese

A pajzsmirigy felveszi a I3II-izotópot (felezési idő: 8,04 nap). Mivel nem tudja megkülönböztetni a nem sugárzó elemi jódtól, a pajzsmirigy-hormonszintézisnél felhasználja és elraktározza, majd a radioaktív hormonokat kibocsájtja a többivel együtt a véráramba (lásd A radiojód-tárolás vizsgálata című fejezetben). A 131I gamma-sugárzását mérjük (fő gamma-energia 364,5 keV), ezzel követjük az anyag mozgását a szervezetben, eloszlását a pajzsmirigyben. A béta-sugárzó komponens (maximális energia 0,61 MeV, átlagos energiája 0,192 MeV) elnyelődik a környező pajzsmirigyszövetekben (átlagos szöveti áthatolóképesség 0,8 mm), és fékezési energiája szabad gyököket indukálva elpusztítja az érintett pajzsmirigysejteket, illetve bizonyos hányadukat, és ionizálja a pajzsmirigysejtek DNS-ét. Így beszélhetünk ablatióról (teljes elpusztítás) vagy funkciómegtartásról, illetve csökkentésről az alkalmazott aktivitástól, a felvétel mértékétől, a pajzsmirigy tömegétől, a jódizotóp pajzsmirigyben töltött idejétől, illetve az elnyelt dózistól függően. A kívánt alkalmazott aktivitást a kezelőorvos számítja ki az osztályon alkalmazott módszer szerint.

Klinikai nukleáris medicina

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 521 7

Hivatkozás: https://mersz.hu/szilvasi-klinikai-nuklearis-medicina//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave