A kormány a költségvetés végrehajtásáért az Országgyűlésnek felelős. Az Országgyűlés hagyja jóvá a központi költségvetés végrehajtását. Ennek a jóváhagyásnak az eredménye a zárszámadási törvény. De az Országgyűlés maga a végrehajtás ellenőrzésére nem alkalmas, hanem e célra külön szakértő szervre van szüksége. Ez a számvevőszékek létesítésének magyarázata. A parlamentek a költségvetés végrehajtásának ellenőrzésére külön szervezetet alkalmaznak, a számvevőszéket. „A számvevőszékek múltja azokban az intézményekben gyökerezik, amelyek a vagyonkezelés ellenőrzése és a számviteli szolgálat ellátása céljából egyes államokban már a XI. századtól kezdve szerveztettek.”1 Teghze-Gerber Ferenc, a Magyar Királyi Legfőbb Állami Számvevőszék2 tanácselnöke, egyetemi tanár könyve szerint Angliában a kincstári hivatal (exchequer) már a XI. században megvolt, és hatásköre kiterjedt a számadások megvizsgálására és a számadók felmentésére is. A számadók (ezek között különösen a grófságok sheriffjei) kötelesek voltak a kincstári hivatal ülésein megjelenni, s kihallgatásuk előtt megeskették őket, e hivatalok működésében a közigazgatási bíráskodás legősibb megnyilvánulása fedezhető fel. Angliában a vagyonkezelést 1314-től már külön ellenőrző hivatal látja el. Franciaországban 1256-tól említik a feljegyzések a számvevőket (magistri computorium), de számviteli kamaráról csak 1304-ben szólnak. A Belgiumban 1386-ban létesített Ratskammer nemcsak bíróság, hanem számvevőszék is volt. Hasonló szervek más államok múltjában is találhatók, és elnevezésük is hasonló volt: Court of Exchequer, Cour des comptes, Camera computorum, Ratskammer, Rechenkammer, Hofkammer, Rechnungshof – ezeket legáltalánosabban számvevő kamara, illetve számvevőszék elnevezéssel jelölhetjük. Ezeknek a kamaráknak nemcsak a számadások megvizsgálása volt a feladatuk, hanem a számadókkal szemben a számadási per lefolytatása is, szervezetük ezért a bíróságokéhoz hasonló; kollegiális szervezetek, amelyek tanácsülésein ítélkeztek a számadók felett, felmentették vagy elmarasztalták őket. A kamarák függetlenségét a végrehajtó szervekkel szemben a fejedelemnek való közvetlen alárendeltség biztosította. Habár a törvényhozás által megállapított alkotmányos költségvetés még hiányzik, és nincs kapcsolat a számvevőszéki ellenőrzés, valamint a rendi országgyűlés között, a XVIII. század végére a számvevőszékek mai értelemben vett ellenőrzési jogköre már kialakult. A polgári forradalmak korában a közteherviselés követelése kezdettől fogva összekapcsolódik a parlamentek költségvetési és zárszámadási jogával, a közös hozzájárulás felhasználásának a „nyomon követésével”, a közigazgatás tisztviselőinek számadásra vonásával. Mondható az is, hogy „karhatalom és a közigazgatás költségeinek fedezésére” előírt „közös hozzájárulás” közpénz, amelyről (felhasználásáról, mennyiségéről, alapjáról, elosztásáról, behajtásáról) a polgároknak képviselők útján joguk van dönteni.