A Ptk. eredeti szövege a kárfelelősség feltételéül szabta az eljáró alkalmazott bűnösségének, illetőleg vétkességének büntető, vagy fegyelmi eljárás során történt megállapítását. E szabály kiiktatásával a kártérítési perben eljáró polgári bíróságra hárul annak elbírálása, hogy a károkozás felróható-e. A felróhatóság pedig a Ptk. 339. § (1) bekezdése szerint bírálandó el, azaz nem felróható a károkozás, ha az alkalmazott (szervezeti vétkesség esetén a szerv) úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ennek mércéje elsődlegesen (jogszabályi mérce) a károkozással érintett hatósági eljárásra vonatkozó eljárásjogi szabályozás, valamint – bár ez a bírói gyakorlatban nemigen jelenik meg – az eljárt köztisztviselőre, bíróra stb. vonatkozó magatartási szabályrendszer. Ha a károkozással érintett eljárás (eljárási mozzanat, intézkedés, határozat) maradéktalanul megfelel e szabályok szerinti előírásoknak, a felróhatóság kizárt. A vonatkozó jogszabályi rendelkezések megsértése azonban nem vonja maga után feltétlenül a felróhatóság megállapítását. A gondos, adott helyzetben elvárható eljárás (gondossági mérce) mellett is bekövetkezhet ugyanis jogszabálysértés. A gondossági mércének való megfelelés pedig a jogszabálysértőnek minősülő eljárások (intézkedések, határozatok) esetén is a hatóság mentesülésére vezet. A gondossági mérce határait a bírói gyakorlat orientálja.