A Ptk.-ban nem vagyoni kártérítésként ismert jogintézmény egyértelműen kártérítési jegyeket visel magán, így az elszenvedett sérelem, a kár kellene, hogy a meghatározó elem legyen a bizonyítás során, azonban az Alkotmánybíróság határozatában [34/1992. (VI. 1.) AB határozat] és a bírósági döntések többségében, valamint a 2009. évi Ptk. sérelemdíj elképzelésében is egyértelműen a jogellenes magatartás vizsgálata kerül a középpontba. A jogellenesség azt jelenti, hogy valakinek a magatartása a jogi előírásokkal szembe helyezkedik. A polgári jog – szemben a büntetőjoggal – pozitív oldalról közelíti meg a tiltott magatartások körét. Jellemzően – és ez különösen igaz a személyhez fűződő jogok területére – alanyi jogokat rögzít és biztosít a jogalanyok számára, és ezek általános megsértését szankcionálja. Az egyes jogsértés típusokat azonban nem nevesíti külön tényállásokon keresztül kimerítő jelleggel, legfeljebb tipikus sérelemköröket határoz meg. A büntetőjogban az minősül tiltott magatartásnak, amit a Btk. annak minősít nevesített tényállásain keresztül, míg a személyiségi jogok megsértése a polgári jogban általában tilos magatartás. Minden személyhez fűződő jogot sértő magatartás jogellenes, kivéve, ha a jogsértésre a jog engedélye alapján kerül sor. Amíg tehát a jogsértő nem bizonyít valamilyen jogellenességet kizáró okot, addig magatartása jogellenesnek tekinthető.