A nem vagyoni kár az immateriális hátrány. Ennek bár többféle definiálása született az elmúlt évtizedekben, a magunk részéről megkísérlünk egy relatíve új, a hátrány jellemzőit tömörítő, átfogó definíciót publikálni. E szerint a nem vagyoni kár bármely testi, lelki (pszichés), emocionális, vagy az élethelyzet, az életminőség hátrányos megváltozásában manifesztálódó immateriális hátrány, illetve a jogi személy megítélésének, az üzleti forgalomban és egyéb kapcsolatokban való részvételének, létezési és működési helyzetének és minőségének hátrányos megváltozása. A nem vagyoni kár ténye szükségszerű feltétele a nem vagyoni kártérítésnek, a személyiségi jogsértés önmagában a nem vagyoni kártérítésre való jogot nem alapozza meg. (EBH2000. 302., BH1997. 435., BH2001. 12., BDT1999. 45., BDT1999. 44., BDT2003. 865.) A nem vagyoni kár ténye, mibenléte és terjedelme megállapítható tételes bizonyítás alapján és a Pp. 163. § (3) bekezdése alapján köztudomású tényként is. (EBH2001. 514., BH1995. 273., BH2002. 135., BDT2007. 1566.) A hátránynak pedig az a minimuma, amely a kompenzálást, azaz a nem vagyoni kártérítés megítélését indokolja, az egyedi tényálláson nyugvó bírói mérlegelés függvénye. A személyiségi jogsértéssel okozati összefüggésben álló és az igényérvényesítő félnél bekövetkezett immateriális hátrány megállapításának a hiányában a nem vagyoni kárigény jogalapja nem áll fenn.