A speciális kárfelelősségi szabály alkalmazásának tényállási feltétele, hogy a károkozás időpontjában (és e tekintetben az alkalmazotti károkozásnál írtak szerint közömbös a károsodás, vagy a kártérítési igényérvényesítés időpontja) a közvetlen károkozó, mint megbízott és valamely természetes, vagy jogi személy, mint megbízó között a Ptk. 474–483. §-ai szerinti megbízási szerződéses jogviszony álljon fenn. A megbízási szerződés speciális formája a Ptk. 507–513. § szerinti bizományi szerződés, melyre az adott szerződéstípus szabályai is [Ptk. 513. § (2) bek.] háttérszabályként a megbízás szabályait rendelik alkalmazni. Erre tekintettel vonatkozik a kárfelelősségi szabály arra az esetre is, ha a közvetlen károkozó és a megbízó között bizományi szerződéses jogviszony áll fenn. Viszont nem alkalmazható ezen rendelkezés munkaviszony, illetőleg egyéb szerződéses jogviszonyok (vállalkozási, fuvarozási szerződés) esetén. A speciális szabályozás indoka ugyanis épp abban áll, hogy a megbízott e minőségében eljárva részleges önállósággal rendelkezik, önállósága tekintetében középhelyet foglal el a munkaviszony és a vállalkozás között. Úgyszintén nem alkalmazható a megbízás nélküli ügyvivő (Ptk. 484. §) által okozott károkra, függetlenül attól, hogy eljárása helyénvalónak minősül-e. Ez esetben ugyanis a megbízási szerződés hiánya zárja ki a Ptk. 350. § alkalmazhatóságát.