Ha kizárólag mennyiségi (kvantitatív) szemlélettel közelítünk a bírósági végrehajtás különböző területeihez, akkor ez a kérdéskör nem tartozna a legjelentősebbek közé, hiszen a végrehajtási eljárás során az adóst terhelő kötelezettség összegszerű nagyságának minimális százalékú komponensét képezik a végrehajtási eljárásban felmerülő költségek, illetve ezen belül a végrehajtót megillető költségek. Az igazi teher a tartozás tőkeösszege, amely a rárakódó kamatokkal együtt válik az adós számára még komolyabb nagyságrendűvé, és kvantitatíve ehhez képest minimális plusz rakódik rá végrehajtási költségek címén. Mindezek ellenére a gyakorlatban mégis rengeteg, mélyről jövő emócióval övezett felháborodás, nagyszámú jogorvoslat, értetlenkedés és széleskörű médiafigyelem övezi a végrehajtási költségek kérdéskörét, így egy gyakorlatra fókuszáló, végrehajtással kapcsolatos kötetnek integráns részét kell, hogy képezze a téma. Csak látszólagos az ellentmondás a relatíve kisebb volumen és az ehhez kapcsolódó, iméntiekben említett emóciók és érdeklődés között, hiszen egzakt, a gyakorlatban megjelenő okok ezt megmagyarázzák. Elsődlegesen a köztudatban lényegesen hiányosabb ismeretekkel rendelkeznek a társadalom egy átlagos tagja részéről a végrehajtási költségekről, mint a végrehajtandó követelés egyéb komponenseiről, így amíg a tőkével, kamattal az adósok többsége tisztában van, és lelkileg felkészül rá, addig a végrehajtási költségek, és különösen azok nagysága gyakran, az imént említett tudás hiánya miatt váratlanul éri. Általános pszichológiai és szociológiai tétel pedig, hogy a váratlan kisebb fizetési kötelezettség mélyebben megmozgatja a társadalom egy átlagos tagját, mint egy nagyobb összegű, de tudott és kalkulált fizetési kötelezettség. A hiányos ismeretnek egyik oka, és egyben az iméntiekkel összefüggő, második magyarázata a fokozott emócióknak és médiafigyelemnek, hogy rendkívül sokrétűek a végrehajtási költségek, és – ami talán még kardinálisabb kérdés – különböző jogszabályok különböző helyein vannak elhelyezve, ami lényegesen megnehezíti egy, a témában nem jártas személy részére való utánajárást. Harmadrészt gyakorlati tapasztalatok tömkelege igazolja, hogy nemcsak a laikusok, hanem a polgári, illetve büntetőügyekben adott esetben jártas ügyvédek sem ismerik kellő mélységben a témát, hanem csak néhány komponenst, illetve néhány költséget szabályozó normát, és panaszt, felháborodást szül, amikor kiderül adott esetben a díjjegyzékből, hogy további tételek vonatkozásában is fennáll a fizetési kötelezettség. Negyedrészt jó néhány komponens nem törvényi, hanem rendeleti szinten van szabályozva, hogy a legfontosabbat és a gyakorlatban legtöbb gondot okozót kiemelve: a végrehajtói díjszabásról szóló jogforrás egy IM rendelet. Mindezek összességeként pedig a Vht.-t, illetve jobb esetben egyéb törvényeket átnéző átlagpolgár számára ismeretlen tételek kerülnek felszámításra. Az AJBH vizsgálatok azt állapították meg, hogy „nem egységes és mind a végrehajtást kérő, mind az adós számára nehezen követhető az önálló bírósági végrehajtók számos tételből álló díjszámítási gyakorlata”283. Ötödik magyarázat pedig végrehajtást kérői oldalról keresendő: az iméntiekben fejtegetettek fennállnak végrehajtást kérői oldalról is, és további, részükről fokozott érdeklődésre okot adó körülmény a végrehajtási költségek előlegezésének kötelezettsége. Végezetül pedig az ítélkezési gyakorlat szempontjából a végrehajtási jog egyik legellentmondásosabb területe, hiszen jó néhány, a témához tartozó kérdéskörben egy az egyben ugyanazon tény- és jogkérdéseket felvető esetekben eltérő döntéseket és ezáltal eltérő jogértelmezést tartalmazó jogerős bírósági döntéseket találhatunk. Ez pedig nemcsak az elvont jogbiztonságot veszélyezteti, hanem az emóciót is fokozza, hiszen ha ismerőstől, akár a médiából hallja az átlagpolgár, hogy olyan tételt is fizetnie kell, amit másnak nem, akkor gyakran kellő energiával ad hangot felháborodásának. Mindezek alapján tehát a gyakorlat és a jogkereső közönség szempontjából kifejezetten hasznos egy olyan tanulmány(rész), ami a végrehajtási költségeket vizsgálja, bemutatva sokrétűségüket, kitérve a legnagyobb gyakorlati problémákra, ellentmondásokra és az adósi vagy végrehajtást kérői oldalon felmerülő téves jogértelmezésekre. A módszertan szempontjából szeretném kiemelni, hogy a rendszer, illetve az összes költség említés szintjén kerül bemutatásra, részletesebben a gyakorlatban legtöbb problémát okozó költségkomponensek, a legtöbb gyakorlati problémát okozó kérdések, illetve a témához kapcsolódó ellentmondásos döntések, valamint a végrehajtó díjszabást érintő legfrissebb változások kerülnek kifejtésre, hiszen a tapasztaltak szerint erre sokkal több igény van, mint a mechanikus, internetes oldalakon is hozzáférhető, témához kapcsolódó adatokra.