Az elsőfokú bíróság ítéletével megszüntette a felperessel, mint adóssal szemben folyamatban lévő végrehajtási eljárást. Az alperesek (végrehajtást kérők) fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság azonban az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes végrehajtás megszüntetése iránti keresetét elutasította. A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a városi bíróság az alperesek kérelmére l992. július 28-án 70 000 forint tőke és járulékai erejéig végrehajtást rendelt el a felperes adóssal szemben, végrehajtási lap kiállításával. A végrehajtó l993. február 11-én, majd l996. január 11-én foganatosított a felperes lakásán végrehajtási cselekményt, és miután lefoglalható vagyontárgyat nem talált, a Vht. 52. § d) pontja alapján megállapította a végrehajtási eljárás szünetelését. Ezt követően az alperes végrehajtást kérők 2002. február l8-án intéztek írásbeli kérelmet a végrehajtóhoz, kérve a végrehajtás folytatását. Az ismételten megindult végrehajtási eljárásban a végrehajtó 2002. július 22-én intézkedett a végrehajtási jog bejegyzéséről a felperes ingatlanára, illetve 2002. július 29-én a felperes lakásán ingóságokat foglalt le. Ezt követően a felperes 2002. augusztus 22-én indított keresetet a végrehajtást kérő alperesekkel szemben, kérve a végrehajtás megszüntetését, a végrehajtási jog elévülésére hivatkozással. A jogerős ítélet indokolása szerint a végrehajtási eljárás szünetelésének megállapítása és a végrehajtás folytatása iránti kérelem benyújtása között több mint öt év eltelt. Ettől függetlenül a Vht. 57. §-a alapján a végrehajtási jog elévülését nem lehetett megállapítani, mert a Vht. 52. § d) pontja alapján a végrehajtási eljárás szünetelt, amelyet folytatni a Vht. 54. § (1) bekezdésének d) pontja szerint csak akkor lehet, ha valószínűsítették, hogy az adósnak van olyan vagyontárgya, amely lefoglalható, illetőleg értékesíthető. Ebből következően, lefoglalható vagyontárgy hiányában a végrehajtási eljárás szünetel és az 1959-es Ptk. 326. § (2) bekezdése értelmében nyugszik az elévülés, mert „a jogosult igényérvényesítésének akadálya van, így igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni”. A jogerős ítélet ellen a felperes – érdemi jogszabálysértésre hivatkozással – nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását. A felperes (adós) felülvizsgálati álláspontja szerint az alperesek (végrehajtást kérők) nem hivatkoztak olyan menthető körülményre, amely alapján az elévülés nyugvása megállapítható lett volna. Az alperesek hat év alatt kísérletet sem tettek arra, hogy a felperes már meglévő ingatlanvagyonát felderítsék és kérjék a végrehajtás folytatását. Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő. A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság az alábbiak szerint alaposnak találta. Az eljárt bíróságok a tényállást helyesen állapították meg, azonban a másodfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a végrehajtási jog elévülése a szünetelő végrehajtás tartama alatt az elévülés nyugvása miatt nem következett be. A Vht. 57. § (1) és (3) bekezdése szerint a végrehajtási jog a végrehajtandó követeléssel együtt évül el és a végrehajtási jog elévülési határidejének letelte után előterjesztett kérelemre a már elrendelt végrehajtást sem lehet folytatni. A (4) bekezdés értelmében a végrehajtási jog elévülését bármely végrehajtási cselekmény megszakítja. Az 1959-es Ptk. 324. § (1) bekezdése szerint a követelések öt év alatt évülnek el. Az 1959-es Ptk. 326. § (2) bekezdése alapján, ha a követelést a jogosult menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított egy éven belül – egy éves vagy ennél rövidebb elévülési idő esetében pedig három hónapon belül – a követelés akkor is érvényesíthető, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból egy évnél, illetőleg három hónapnál kevesebb van hátra. A jogerős ítélet azt helyesen állapította meg, hogy a Vht. 52. § d) pontja szerint a végrehajtás szünetelését olyan tények, illetőleg körülmények alapozzák meg, amelyek a végrehajtást kérőnek fel nem róhatóan, menthető okból időlegesen akadályozzák a végrehajtás tovább folytatását.