Bojtár Endre

Strukturalizmus az irodalomtudományban

Az irodalomtudomány történetisége

A 60-as évek második felétől mind erőteljesebbé vált az a felismerés, hogy az irodalomtudomány eddigi egyoldalúságait a történetiség elvének következetes alkalmazásával lehet leküzdeni. A felismerés több irányból jött. Voltak, mint például L. Höhn362 vagy J. Hermand,363 akik általában a „korszellem” sürgető parancsának fogták fel a történeti nézőpontot, mely megoldja az irodalomtudomány válságát, voltak, akik mint Vajda György Mihály, a fenomenológiai módszerrel szegezték szembe a történelmi szemléletet,364 voltak, akik a strukturalizmus történelmietlenségét bírálták, mint például J. Sławiński,365 mások a hagyományos (lukácsi) marxizmust akarták az abból hiányzó történetiséggel megújítani, mint például H. Gallas,366 D. Richter,367 „praxis-vonatkozásúvá” tenni, mint M. Maren-Grisebach,368 mások, mint W. Krauss,369 H. R. Jauss,370 vagy a Naumann-féle kutatócsoport,371 mind a strukturalizmust, mind a Lukács-elméletet éppen a marxi Bevezetés fényében vizsgálták, s végül azok, akik – mint például J. Ihwe,372 H. Weinrich,373 de még T. A. van Dijk is374 – az irodalmi művet egy kommunikációs lánc tagjaként kívánják magyarázni, s e közlésfolyamat társadalmi-történelmi beágyazottságát hangsúlyozzák.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 700 5

Irodalom

Munkámban az 1920-as évek közepétől 1948-ig nyomon követhető cseh strukturalizmus (J. Mukařovský, R. Jakobson, F. Vodička, R. Wellek stb.), a körülbelül 1930-tól 1945-ig létező lengyel úgynevezett integrális iskola (M. Kridl, K. Budzyk, F. Siedlecki, D. Hopensztand, S. Zółkiewski), valamint R. Ingarden irodalomtudományi nézeteit vizsgálom. Nem tárgyalom tehát a neostrukturalizmusnak minősíthető újabb cseh, szlovák, lengyel, orosz törekvéseket (L. Doležel, J. Levý, F. Miko, J. Sławiński, M. Głowiński, J. Lotman stb. nézeteit). Az 1910–1920-as évek orosz formalizmusát is – melynek V. Erlich úttörő érdemű monográfiája1 után nálunk is,2 másutt is3 több kitűnő összefoglalása született – csak oly mértékben említem, amennyiben az a későbbi fejlődés kiindulópontjául szolgált. A strukturalizmus egészére tett megállapításaim azonban természetesen vonatkoznak az orosz formalizmusra is.

Lezárt korszakról van tehát szó, mely a húszas évek végétől 1945–1948-ig tartott (nem számítva R. Ingarden haláláig, 1970-ig példamutatóan és megingathatatlanul egységes munkásságát), s amelyet időrendi fejlődésében követek végig. Célkitűzésem ennek ellenére nem tudománytörténeti. Azt szándékozom kideríteni, hogy milyen rendszert hagyott ránk a strukturalizmus, s ez milyen mértékben és milyen módon hasznosítható napjainkban.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bojtar-strukturalizmus-az-irodalomtudomanyban//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero