A kínai gazdaság versenyképessége a reformok elindítása óta folyamatosan javult. A két legismertebb nemzetközi versenyképességi rangsort közlő intézet (WEF, IMD) elemzései alapján Kínának két legfontosabb erőssége a nagy és növekvő külföldi és hazai piacméret, valamint a makrogazdasági stabilitás.110 A WEF 2008–2009-es rangsorában Kína a vizsgált 134 ország közül a 30. helyen végzett. A fenti két tényező mellett a WEF szerint az innováció is egyre fontosabb kompetitív előnyt ad Kínának, bár még nem lépett be az ország az innovációvezérelt gazdaságok körébe. Hogy jó úton jár, azt jelzik a naturális mutatók: a növekvő vállalati K+F-kiadások, az egyetemek és az ipar közötti kutatási együttműködés erősödése és a szabadalmak növekvő száma is. Kína hátránya ugyanakkor a pénzügyi piacok és a bankszektor alulfejlettsége, a tőkeáramlás előtti akadályok fenntartása bizonyos ágazatokban, valamint a technológiai fejlettség alacsonyabb szintje. Az innovációs teljesítmény fokozása előtti nagy kihívás az egész iskolarendszer minőségének növelése, a felsőoktatás és a képzési rendszer fejlesztése (WEF 2009). Az IMD 57 országot vizsgáló 2009-es rangsorában Kína a 20. helyet foglalja el, köszönhetően a hazai gazdaság teljesítményének, a nemzetközi kereskedelemben való részvételnek, a foglalkoztatási helyzetnek, a közpénzügyek helyzetének és a tudományos infrastruktúrának. Kína nem teljesít jól az IMD szerint a nemzetközi befektetések, az üzleti szabályozás, a menedzsment gyakorlata, az egészségügy és a környezetvédelem területén. Nagy kihívás rövid távon a pénzügyi szektor reformja, a növekvő munkaerő-állomány számára munkalehetőség biztosítása, a közösségi infrastrukturális beruházások minőségének és hatékonyságának fokozása, valamint a világgazdaságban kialakult komplex helyzet kezelése (IMD 2009).