Ez a jogi értelemben vett eltérés a két szerződés közötti alapvető különbségből ered, ami pedig azon eltérő gazdasági alapra vezethető vissza, amin az egyes szerződések nyugszanak. Ennélfogva amennyiben a kölcsön gazdasági értelemben egy jelenlegi dolog vagy szolgáltatás jövőbeli dologra vagy szolgáltatásra való cseréjét jelenti, akkor aligha lehetséges a szóban forgó ügyleteket (szabálytalan letét) a hitel fogalma alá vonni – hangsúlyozza Ludwig von Mises, a tőle megszokott közérthető módon. Egy pénzösszeg letevője – aki a letétért cserébe egy olyan, bármikor pénzre váltható követelést szerez, amely pontosan ugyanazt a szolgáltatást nyújtja számára, mint az az összeg, amelyre vonatkozik – nem cserélt el jelenlegi dolgot jövőbeli dologra. A követelés – amelynek a letét következtében jogosultjává válik – számára szintén egy jelenlegi dolognak minősül. Pénz letétbe helyezése semmi esetre sem jelenti azt, hogy a letevő lemondott a pénz nyújtotta előnyök feletti közvetlen rendelkezés jogáról. Végül von Mises érvelését azzal fejezi be, hogy a letét „nem egy hitelügylet, mivel az alapvető elem – jelenlegi dolgok jövőbeli dolgokra történő cseréje – hiányzik”.19 Ennek következtében a pénzletét esetén nincs szó arról, hogy lemondanánk jelenlegi dolgokról annak érdekében, hogy egy meghatározott időtartam végén jövőbeli dolgokból nagyobb mennyiségre tegyünk szert, hanem egyszerűen csak a jelenlegi dolgok birtoklásának módjában áll be változás. Ez a változás azért következik be, mert sok esetben a letevő saját személyes véleménye szerint előnyösebb (azaz céljait jobban elősegíti) egy pénzügyi letét, amikor is a letétbe helyezett dolog azonos fajtájú más dolgokkal keveredik, és azt azokkal együtt kezelik. Egyéb előnyök mellett már említettük az elkerülhetetlen káresemény esetére vonatkozó biztosítást és a bankok által folyószámlával rendelkező ügyfeleik részére kínált pénztári szolgáltatások igénybevételének lehetőségét. Ezzel ellentétben a kölcsönszerződés lényege ettől gyökeresen eltérő. A kölcsönszerződés célja pontosan az, hogy a kölcsönadó lemond a jelenlegi dolgok saját használatra való hozzáférhetőségéről annak érdekében, hogy a jövőben a szerződésben meghatározott időtartam végén általában nagyobb mennyiségű dolgot kapjon cserébe. Azért használjuk az „általában nagyobb” kifejezést, mert a minden emberi cselekedetben benne rejlő logikus időpreferencia alapján – amely azt jelzi, hogy egyéb körülmények változatlansága mellett a jelenlegi dolgok mindig vonzóbbak a jövőbeli dolgokkal szemben – a jövőbeli dolgokhoz kamat formájában szükséges hozzáadni egy különbözeti összeget. Máskülönben nehéz lenne bárkit is találni, aki hajlandó lenne lemondani a jelenlegi dolgokhoz való hozzáférhetőségről, ami pedig minden kölcsön előfeltétele.