Pénz, banki hitel és gazdasági ciklusok

Ramon Carande mindenképpen elismerést érdemel az V. Károly uralkodása alatt működő sevillai bankok fejlődéséről készített részletes munkájáért.91 Állítása szerint munkáját nagyban támogatta egy, a sevillai Casa de Contractiónból (azaz kereskedőház) származó nemesfémeknek az elkobzása előtt összeírt bankárokról szóló lista felfedezése 1545-ben. Az elszegényedett kincstár arra késztette V. Károlyt, hogy figyelmen kívül hagyja a legalapvetőbb jogi alapelveket, és onnan szerezzen tőkét, ahonnan csak tud: azaz a sevillai bankárok páncélkamráiból, mondván ezek a bankárok szintén megszegték a szabálytalan pénzügyi letétekre vonatkozó jogi alapelveket és a náluk letétbe helyezett pénzek nagy részét saját ügyleteikre fordították. Az uralkodó politikája, amivel bármilyen letétet elkobozhatott tőlük arra késztette a bankárokat, hogy harmadik személyeknek kölcsönözzék ki a legtöbb letétbe helyezett pénzt. Mivel végső soron semmi garancia nem volt arra, hogy a hatóságok tiszteletben tartják majd a banki tartalékokat – és a bankárok saját tapasztalatai is azt támasztották alá, hogy pénzszűkében az uralkodó nem restelli erőszakkal kisajátítani ezeket a tartalékalapokat „a koronának járó kötelező kölcsönként” – bölcsebbnek látszott a letétbe helyezett pénzeket kölcsön formájában befektetni magánipari és kereskedelmi üzletekbe, így elkerülve a kisajátítást és magasabb haszonra téve szert.