Az információrendszer-elmélet felfogása a technológiai determinizmus (TD) alapelvéből indul ki. Ennek az a lényege, hogy a technológiai innovációk olyan logika szerint működnek, amelyeket a természettudományok határoznak meg. Konkrétan az IT-vel kapcsolatban ez a számítógép mint műtárgy műszaki jellegéhez nyúlik vissza, és ahhoz a társadalmi igényhez, amelynek következményeként a II. világháború után való kifejlesztésekor létrejött. Magának a szónak a jelentése is magáért beszél: a „computer” a XIX. században foglalkozást jelentett, a fehérgalléros szakmák egyik legmonotonabb, legunalmasabb és legfárasztóbb fajtáját, különböző táblázatok értékeinek elemi matematikai műveletekkel való kiszámításával foglalkozó hivatalnokét. Kevesen tudják, de az ENIAC, az első sikeresen működő vákuumcsöves számítógép ugyanezt csinálta: az Egyesült Államok tüzérsége rendelte meg kifejlesztését, ballisztikai táblázatok kiszámítására. Ez az örökség sokáig alapvetően meghatározta a számítógépek funkcióját és szervezeti szerepét, nevezetesen, hogy a repetitív, algoritmizálható, sok, de egyszerű számítást igénylő feladatot automatizálják. Az elektronikus számítógépek központi egységének – processzorának – II. világháború utáni megoldása a vákuumcsöves technológia volt, amely több szempontból „determinálta” a körülötte levő szervezeti környezetet. Meghatározta a számítógépek szobányi méreteit, megbízhatatlan működést tett csak lehetővé, megkívánta a gyakori karbantartást, és bonyolult programozási igényével magasan képzett programozói csapat kellett irányításához.