Az eszközök internete, vagy ahogy az IBM hívja, a tárgyak webes hálózata (web of things) technikailag egyedi módon címezhető, szabványos kommunikációs protokollal összekapcsolt tárgyak globális hálózatát jelenti. Már napjainkban is egyébként rendkívül különböző jellegű eszközök kapcsolódnak ily módon a világhálóra, háztartási gépek, járművek és számtalan ipari berendezés. A mikroelektronika segítségével elért beágyazódás eszközeinkbe számos új alkalmazás elterjedését fogja lehetővé tenni, amelyekben az RFID- (Radio Frequency Identification) technológia kulcsszerepet játszik. A mikrochipes technológia fogyasztói termékekbe való beépülésével a készletgazdálkodás, a termékazonosítás, a nyomonkövetés, de a termékcsaládokra vonatkozó fogyasztói viselkedés is megfigyelhető, hiszen a vásárló kosarában lévő tárgyak mozgásából láthatjuk, milyen útvonalat jár be a sorok között (Loebbecke, 2004). Ilyen technológiák épülnek be útleveleinkbe, ruházatunkba, sőt akár háziállataink bőre alá is. A koncepció fejlődésével feltételezhetjük, hogy szinte akármilyen egyedi címmel ellátott tárgy elérhető lesz akárhol, akárhonnan és akármikor. Ráadásul egymással is kommunikációba léphetnek (pl. bluetoothos telefonjaink), azonosíthatják egymást, és akár előre programozott, de akár nem determinisztikus módon egymással adatokat tudnak cserélni.