A virtuális kifejezés abból a tényből származik, hogy a számítógép CPU-ja (Central Processing Unit), belső memóriája és alkatrészeinek működése fizikai eszközök reprezentációja. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy ezek nem léteznek, mindössze annyit, hogy az interakciós folyamat a felhasználók és a valós eszköz virtuális reprezentációja között zajlik. Simon elméletében, a MAT-ban, láttuk, hogy a számítástechnika ilyen reprezentációkat, szimbólumokat kezel, és manipulál. Virtuális reprezentációval állunk szemben az e-kereskedelemben; egy online áruház a valós reprezentánsa, tehát a virtuális gazdaság része. A mesterséges dolgok a valós dolgok alapján ember általi tervezéssel létrehozott alkotások (Simon, 1996), a virtuális dolgok pedig a mesterséges és természetes dolgok szimbolikus reprezentánsai (Choi et al., 2003). Kiindulásként tehát mondhatjuk azt, hogy a virtuális világok nem építhetők fel anélkül, hogy valamilyen módon ne kapcsolódjanak a valós világhoz. Ez akkor is igaz, ha tapasztalati megfigyeléseink szerint a virtuális világok egy része, sokszor egész koncepciója a képzeletünk alapján bővíthető vagy konstruálható. Vegyük észre, hogy ezek a kiterjesztések vagy koncepciók is reprezentációk – saját elképzeléseink virtuális leképezései.