Az MMORPG-játékok modelljei arra a koncepcióra épülnek, hogy a virtuális valóságban a felhasználó teljes egészében belemerül a virtualitásba, a környezet alkotóelemei, azaz vizuális megjelenése, hanghatásai és interakciói egytől-egyig elektronikusan vezéreltek, ezáltal a résztvevő a valóságtól teljesen elszigetelődik. Gyakorlatilag a játékosok viselkedésével kapcsolatban olyan szélsőségek merülnek fel, hogy szinte kilépnek a valós életükből, és társas kapcsolataikat, szórakozásukat, a biológiai folyamatokon kívül szinte minden egyebet a virtuális világba helyeznek át. Természetesen ez igen szélsőség állítás, hiszen a legvadabb játékosok sem vonulnak teljesen át a képzelet világába, és üzleti szempontból szinte elengedhetetlen, hogy az „átjárókat” megtartsuk. A virtuálisvalóság-kutatások és modern alkalmazások jelenlegi célja – többek között ezért is – olyan rendszer előállítása, amelynek használata során a fogyasztó nem érzékeli a különbséget a valódi világ és annak virtuális kiterjesztése között. Egy ilyen rendszer a felhasználó számára úgy jelenik meg, mintha egyszerűen a valódi környezetet nézné, akár a korábban említett HUD-alapú megoldásokon, akár az új technológiai lehetőségek által biztosított eszközökön – webkamera, okostelefon – keresztül tekint a valóságra. Ez a valós és virtuális elemeket kombináló mechanizmus a korábbi virtuális világokban még nem létezett, technológiai fejlesztésük és felhasználási lehetőségeik nagy újdonságerejű, jelenleg is aktív fejlesztési kérdés, de emiatt komoly innovációs és üzleti potenciált jelentenek.