A könyv előző fejezeteiben azokat a lehetőségeket igyekeztem megismertetni az olvasóval, amelyeket az infokommunikációs technológiák jelentenek az üzleti élet számára, és amelyek a sikeres stratégia kialakításához vezető út első lépései. Először a hagyományos technológiai befogadás modelljét cseréltük le, illetve finomítottuk a szervezeti beágyazódás és a szélsőségektől mentes konstruktivista technológia befogadási modelljeivel. Ahogy láttuk, erre azért volt szükség, mert a napjainkat jellemző ICT műtárgyjellege ezt működésénél fogva megkívánja. Felhasználói szempontból a beágyazódott és emergens hálózatokat alkotó ICT azt is jelenti, hogy a hagyományos kognitív használat mellett a nem reprezentatív logikán alapuló, egyszerűen mindennapi tárgyainkkal és folyamatainkkal kapcsolatokat teremtő, információtovábbító logika is domináns mértékeben megjelenik. Ebből következően az ICT használatával kapcsolatban személyes és üzleti szempontból egyre kevésbé a használati folyamat minősége a lényeges, hanem a használat maga, de főleg azok a kreatív és innovatív megoldások, amelyek az üzleti folyamatokat átalakíthatják, illetve javíthatják.