Van egy csodaszép, lankás dombokkal tarkított vidék Észak-Magyarországon, „ahol a csend még hallható”. Aprófalvas térség, sok hátrányos helyzetű településsel, jellemző a magas munkanélküliség, a helyi vállalkozói kedv alacsony szintje, a fiatalok elvándorlása. Ugyanakkor igen gazdag történelmi és kulturális látnivalókban, hagyományokban, műemlékekben, a szomszédságában találhatók a Világörökség részévé nyilvánított nevezetes cseppkőbarlangok. A terület Szlovákiával határos, csodálatos természeti képződmények és kulturális értékek várnak a határ túloldalán is, sőt, a világörökségi cím is közös. Egyértelműen a turizmus – és a hozzá kapcsolódó szolgáltatások – lehet a legígéretesebb kitörési pont a térség újjászületésében. Felismerte ezt a rendszerváltás környékén létrejött településszövetség is, mely számos térség- és gazdaságfejlesztési, helyi foglalkoztatási programot dolgozott ki, s ezekben meghatározó szerep jutott például a turizmusnak. Kezdeményezéseik mellé állt a Megyei Idegenforgalmi Hivatal, támogatva a szakmai programjaikat, segítve a marketing munkát. A Hivatal helyet adott a megyei falusi turizmus egyesületnek is, melynek példaértékű tagja volt a Dombvidéki Szervezet. A térségben hamarosan Tourinform iroda nyílt, részeként a kiterjedt megyei hálózatnak, ezt kezdetben a településszövetség önállóan, majd pedig a meghatározó kisváros önkormányzatával közösen működtették. Megindult a fellendülés, lassan, de biztosan nőtt az ismertség.