Az előző fejezetben olyan létesítmények telepítését tárgyaltuk, melyeknek nincs kapcsolata más, hasonló feladatot ellátó létesítményekkel a vállalaton belül. Egy régió ellátását tervezve gyakori eset azonban, hogy gazdaságos lehet több, de helyileg elkülönült, azonos feladatot ellátó kapacitás telepítése. A létesítmények ilyen esetben összefüggőek lesznek, hiszen ha valamelyik kapacitás ellát egy körzetet, a másiknak azt nem kell. Ugyan több telephely létrehozása nagyobb beruházást jelent, de a beruházási többletet kompenzálja a szállítási, utazási költségek csökkenése, és a rendszer reagáló képessége nő. Az ilyen típusú problémákban általában az említett két költségnem – a beruházási és a szállítási – küzd egymással. A kimenő szállítási, anyagmozgatási költségek gyakorlatilag zérusra szoríthatók lennének, ha minden fogyasztói központban telepítenénk egy ellátó vagy termelő egységet. Viszont a bejövő szállítási költségek, valamint a beruházási költségek magasak ilyenkor, és minden valószínűség szerint még a változó költségek is növekednek, ha a technológia nem teszi lehetővé a gazdaságos termelést a kisebb kapacitású üzemben. Másik oldalról közelítve viszont, ha csak egyetlen ellátó központot valósítunk meg, várhatóan a szállítási költségek lesznek elviselhetetlenül magasak. Az alábbi modellünk annak megállapítását segíti elő, hogy hány ellátó központ létesítése célszerű, és a létrehozott egységeknek miként kell ellátni a fogyasztói körzeteket. A kifejlesztendő modellünk egy olyan programozási feladat, melynek 0-1 értékű, és folytonos változói vannak. Ebből következően a rendelkezésre álló szoftverekből olyat kell választani, mely képes az ilyen jellegű problémák megoldására.