Önmagában nem elegendő, ha egy vállalkozás termelékenységi mutatói szépen alakulnak. Ha a versenytársak ennél többre képesek, az előbb-utóbb a piaci részesedésre, a megszerezhető profit tömegére hatással lesz. A versenyképesség azt méri, hogy egy vállalkozás mennyire eredményes azon versenytársakkal szemben, akik ugyanolyan vagy hasonló szolgáltatást nyújtanak. A fogalmat akkor értjük meg mélyebben, ha értelmezzük, mit értünk eredmény alatt. A vállalkozást eredményesnek tekintjük versenytársaival szemben, amikor tartósan tud olyan termékeket és szolgáltatásokat kínálni a fogyasztóknak, amelyeket azok a versenytársak termékeinél inkább hajlandóak a vállalat számára nyereséget biztosító feltételek mellett megfizetni (Czakó–Chikán, 2006). A versenyképességet tápláló eredményességnek tehát több feltétele is van. Először is a fogyasztónak a mi termékünket kell leemelni a polcról, mely olyan versenyprioritásokkal (pl. ár, minőség, elérhetőség stb.) rendelkezik, melyeket a versenytárs ajánlata kevésbé tartalmaz, és ezért fizetni is hajlandó. Nem akármennyit, annyit, hogy a vállalat profitot tudjon termelni. A nemzetek versenyképességére adott Porter–Rivkin-féle (2012) definíció sok hasonlóságot mutat a vállalati versenyképességre adott meghatározással. Szerintük egy nemzet gazdasága versenyképes, amikor magas és növekvő életszínvonalat úgy tud biztosítani tagjai számára, hogy a világpiacon a nemzet részesedése nem csökken, hanem növekszik.