Minden vállalkozás célja a pénzcsinálás, melynek mértékét különböző mutatók meghatározásával írják elő, mint például a tőkearányos vagy az eszközarányos, adózás utáni nyereség. A befektetett pénzt „fialtatni” kell (saját tőke arányos nyereség), és a fialtatás elérhető, megkívánt mértékét az üzleti terv határozza meg. Az üzleti tervet a vállalati felső vezetés készíti el, és a vállalat tulajdonosai hagyják jóvá. Az üzleti terv az általában egy évre vonatkozó, előrevetített kép a bevételekről, költségekről, a profitról, hogy a legfontosabb komponenseket említsük. Magában foglalja a következő évre vonatkozó jövedelem kimutatást, a mérleget, a pénzforgalom várható alakulását. Ezért az üzleti terv a termelési-szolgáltatási, a marketing, a vállalatfinanszírozási, személyzeti részlegek vezetőinek egységesített elképzelése a következő évi üzleti eseményekről, és számos mutató felhasználásával határozzák meg az elérendő célokat. Üzleti tervek készítéséhez egyik leggyakrabban felhasznált módszer a Balanced Scorecard – a kiegyensúlyozott mutatószám rendszer –, mely négy platformra helyezi fel a vállalati mutatószámokat, és a legfelső platformon a pénzügyi mutatószámok foglalnak helyet. A pénzügyi mutatószámok közül akár eszközarányos, akár befektetésarányos nyereségmutatókat használunk, mindegyik megvalósításához forgalomra van szükség. A lebonyolítandó forgalom tervezése ezért az éves üzleti terv készítése során elkezdődik. Sokszor, a vállalati felső vezetés irányításával, már október–novemberben előszerződések jönnek létre a fő forgalmazókkal, hogy képet nyerjenek az elérhető forgalom megközelítőleges nagyságáról. Ily módon idő nyerhető kapacitások előkészítésére, hogy a várható keresletet kielégítsék. A szerződések nem termék mélységűek, hiszen közel egy évvel korábban senki sem látja pontosan, hogy egy konkrét termékből mennyi lesz a valós kereslet. A szerződések általában termékcsaládokra, úgynevezett aggregátumokra vonatkoznak, hiszen mindkét szerződő fél célja, hogy középtávú előrelátást nyerjen, és ehhez elegendő aggregátumokban gondolkodni. Példaként tekintsünk egy fűnyírókat forgalmazó kereskedelmi céget és egy fűnyírókat termelő vállalkozást. Egy év távlatában mindkét fél keretet akar szerezni magának, és a szerződéskötés minden valószínűség szerint aggregátumban történik. Nem rögzítik az éves forgalmi tervben, hogy a kereten belül mennyi lesz a légpárnás, az önjáró vagy elektromos fűnyírók volumene, viszont meghatározzák, hogy az aggregált keresleti volumennek várhatóan milyen lesz az éven belüli eloszlása. A kereslet, illetve tervezett forgalom éven belüli eloszlását negyedéves, vagy havi adatokkal illusztrálják. A konkrét, terméktípusonkénti rendelés meghatározására akkor kerül sor, amikor a forgalmi periódushoz közel járnak, és az aggregált keretet konkrét termékfajtákkal töltik ki. Az aggregált számokat ekkor konkrét termékfajtákra bontjuk le, olyan termékfajtákra, melyek adott formájukban a fogyasztókhoz kerülnek.