A termelési problémák elkerülése és megoldása érdekében a termelő berendezéseket úgy kell elrendezni, hogy azok lehetővé tegyék az egyszerű, gyors megoldásokat. Bár a termelési cellák kialakítását a termelő berendezések elrendezésénél ismét amerikai mérnökök javasolták még a húszas években, széles körű alkalmazását a Toyotánál vezették be elsőként. Az Ohno által kialakított Toyota Termelési Rendszernek a cellás termelés ugyanolyan fontos része, mint a már korábban említett elemek, sőt valószínűsíthető, a termelési berendezések cellás elrendezése nélkül a rendszer többi eleme jelentősen sérülne. A TTR elemei kölcsönösen feltételezik egymást, a rendszer komplexitása pedig megnehezíti a másolást. A TTR-ben alkalmazott cellás elrendezés előnyei jól láthatók a 10.4. ábrán, ahol három munkás hipotetikus mozgását követtük. Mint az 5. fejezetben már említettük, a cellás elrendezés egy hibrid elrendezési elvnek a megjelenítése. Ennek lényege, hogy egy cellában különböző megmunkáló gépeket helyeznek el, és a cellában alkatrész családokat termelnek. Egy családba tartozó alkatrészeken nagyjából azonos típusú műveleteket kell elvégezni, de a műveleti idők, esetleg ezek sorrendje, termékenként változhat. A cellás termelési mód előnye egyrészt abból származik, hogy amikor a család összetételében változás áll be, a változás könnyen levezényelhető. Ez egyrészt a termékek hasonlóságából következik, másrészt abból, hogy a cellában levő gépek nem annyira specializáltak, mint egy egyenes összeszerelő szalag esetében. Így flexibilitásuknál fogva könnyebben átállíthatók.