Voszka Éva

Az állami tulajdon pillanatai

Gazdaságtörténeti és tudománytörténeti nézőpontok


A kiterjedés változása: államosítás és privatizáció

A privatizáció leginkább kiterjesztő értelmezése az állam közvetlen gazdasági részvételéből indul ki, a tevékenységet és nem a tulajdont veszi figyelembe. Ebből a nézőpontból államinak számít minden termelés, szolgáltatás, ha azt közvetlenül az állam nyújtja, és privatizációnak minősül a feladat átadása magáncégek számára. „Az Egyesült Államokban a privatizáció kifejezés többnyire azt jelenti, hogy a kormányok szerződésbe adják a helyi közszolgáltatások nyújtását magáncégeknek” (Lopez-de-Silanes–Shleifer–Vishny 1995, 2).20 Mivel ezeknek a szerződéseknek a lényege a vállalkozások tevékenységi feltételeinek meghatározása, a logikából az is következhet, hogy az államosítás fogalmába minden olyan szabályozóeszközt be lehetne vonni, amely közvetlenül hat a magánszervezetek gazdálkodására, az adózástól a hatósági előírásokon át az árregulációig. A privatizáció pedig jelenthet minden olyan változtatást, amely a kormány szerepét csökkenti (szerződés, koncesszió, utalvány, a termelő vagy a fogyasztó támogatásának megszüntetése,21 továbbá a versenyteremtés eszközeinek széles skálája). Mindez természetesen az állam gazdasági funkcióinak része – mint ahogy a tulajdonlás is az –, de felfogásunk szerint egy másik szerep. A kiszervezés (és a szabályozás) sok hasonló döntési kérdést vet fel, mint az államosítás vagy a privatizáció, de szétválasztásuk mellett szól, hogy egymással párhuzamosan vagy külön-külön is alkalmazhatók, sőt egymás alternatívái is lehetnek. Ezért a könyv a tulajdonos kilétét tekinti a legfontosabb, de nem kizárólagos22 vezérfonalnak, ám mindig az állami szerep egyik, szélesebb kontextusba ágyazott részeként.

Az állami tulajdon pillanatai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 218 6

Visszafordítható-e a privatizáció? Az elmúlt évtized hazai tapasztalata mellett az Európai Unió sok országa, sőt az államosításokat hagyományosan elutasító USA is azt példázza, hogy igen. A könyvben felvázolt gazdaságtörténeti körkép arra utal, hogy az állami tulajdon kiterjedésének megváltoztatása erős társadalmi megrázkódtatások idején nem szokatlan jelenség. Ezek a nagy hullámok, amelyeket a szerző a tulajdon pillanatainak nevez, biztos jelei a rendkívüli helyzetnek, és többnyire összekapcsolódnak az éppen uralkodó gazdaságpolitikai és elméleti paradigma megváltozásával.

A válságok kezelésére az európai országok kormányai a 20. században és azóta is alkalmas eszköznek találták az állami tulajdon kiterjedésének megváltoztatását. Csakhogy – lényegében ugyanolyan célokat kitűzve – eleinte sorozatosan a bővítés, majd pedig a szűkítés irányába léptek, 2008 után viszont az államosítás és a privatizáció egymással párhuzamosan szökött magasba. A fő tendencia elbizonytalanodásából és a legutóbbi „pillanat” több újszerű vonásából kiindulva a könyv nyíltan vállalt szándéka, hogy elbizonytalanítsa az Olvasót is néhány megkérdőjelezhetetlennek tekintett alapigazságban. Van-e tértől és időtől független biztos recept, örök igazság az államosítás vagy privatizáció kérdésében – létezik-e egyetlen helyes megoldás? Valóban éles-e a határ a köztulajdon és a magántulajdon között, tényleg szöges ellentétben áll-e egymással az államosítás és a privatizáció? Egyáltalán: ugyanazt jelentik-e ezek a fogalmak különböző korokban és különböző országokban?

Mivel a köztulajdon kérdése mind a gazdaságtörténet, mind az elmélettörténet tanulsága szerint szorosan összefügg az államnak a gazdaságban betöltött szerepével, a könyv nemcsak az államosítás és a privatizáció iránt érdeklődőknek ajánlható, hanem azoknak is, akik a gazdaságpolitikai döntések feltételrendszerének hatását, mozgatórugóit és a közgazdasági teóriákhoz fűződő viszonyát szeretnék jobban megismerni.

Hivatkozás: https://mersz.hu/voszka-az-allami-tulajdon-pillanatai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave