Meglehet, volt már aki elcsodálkozott azon, hogy noha a világrend ellentétes alapelvekből áll – tudniillik szárazakból és nedvesekből, hidegekből és melegekből –, ugyan mi módon nem pusztult el és semmisült meg már rég: mintha egy városon csodálkoznék valaki, hogy miképp maradhat fenn, mikor a legellentétesebb néprétegekből – tudniillik szegényekből és gazdagokból, fiatalokból és öregekből, gyengékből és erősekből, hitványakból és derekakból áll. Elkerüli a figyelmüket, hogy épp ez a legcsodálatraméltóbb a társadalmi egyetértésben, mármint arra gondolok, hogy a sok különböző társadalmi állapotból egy egységes jön létre, amely mindenféle természetet és sorsot magába fogad.411 Ám bizonnyal úgy van, hogy a természet az ellentéteseket kívánja – ahogyan kétségkívül a hímet a nősténnyel párosítja, nem pedig mindkettőt a maga fajtájával –, és az első egyetértést az ellentétesek, nem pedig hasonlók felhasználásával hozta létre.412 Úgy tűnik, hogy a mesterségek is a természetet utánozván művelik ezt. A festészet a fehér és a fekete, a sárga meg a vörös színek természetét elegyítve hozza összhangba a képmásokat eredetijükkel,413 a zene magas és mély, hosszú és rövid hangokat keverve a különböző hangokból egyetlen harmóniát teremt, az írástudás pedig magán- és mássalhangzó betűkből készít keveréket,414 és így alkotja meg belőlük egész mesterségét. Ez ugyanaz, mint amit a homályosnak nevezett Hérakleitosznál olvasunk: