Gyuris Petra, Meskó Norbert, Tisljár Roland (szerk.)

Az evolúció árnyoldala


6.3.1.1. A bántalmazó gondozó közelségének fenntartása

Bár a BPD-s személyek traumát át nem élt kisebbsége sem elhanyagolható számú (Graybar és Boutillier, 2002), mégis legáltalánosabban a tartósan bántalmazó szülőkapcsolatot – más néven kötődési traumát – szoktuk a BPD leggyakoribb rizikófaktorának tekinteni. Ezekben a helyzetekben a szülő kötődési személy és bántalmazó – tehát félelemforrás – is egyben. A túlélés érdekében viselkedési rendszerünk két utasítást ad ki vészhelyzetben: (1) távolodj el a veszélyforrástól, és (2) közeledj a védelmező kötődési személyhez. Kötődési trauma esetén a két felszólításnak nem lehet koherens módon eleget tenni, így a gyermek viselkedése és addigi kötődési stratégiája összeomlik. Ez a felszínen dezorganizált kötődéshez vezet, amely többek között koherenciát nélkülöző viselkedésben, lefagyásban és disszociatív tudatállapotok kialakulásában mutatkozhat meg. Bármilyen súlyosak is ezek a következmények, mégis csupán rövid távú megoldást jelentenek a problémára. Hosszú távon hogyan oldható meg, hogy az evolúciós környezetben szinte biztos halált jelentő egyedüllét helyett a bántalmazó, ugyanakkor mégis a túlélés zálogát jelentő – mivel erősebb és tapasztaltabb – kötődési személy közelsége fenntartható legyen? Fonagy (1991) és Dammann (2003) a mentalizációs képesség motivált gátlását tekinti ebben a helyzetben adaptív megoldásnak. Ez a gátlás lehetővé teszi, hogy a bántalmazó valójában rossz szándékú és veszélyes mentális állapotaira a gyermek vakká váljon, és így a kapcsolatot az aktuálisan legkisebb sérüléssel folytatni tudja. Ezzel a gyermek elejét veszi annak, hogy a bántalmazó rá vonatkozó bántó, megsemmisítő mentális állapotairól még csak elképzelt szinten is tudomást vegyen (ez lenne a mentalizáció!). Természetesen ez hosszú távon ahhoz vezet, hogy a BPD-s személyek mások érzelmi állapotait rosszul azonosítják, és saját belső állapotaik, érzelmeik megfelelő szabályozására sem lesznek képesek. Ezek a szabályozási nehézségek – ahogyan Judd és McGlashan (2003) modelljében is láthattuk – labilis személyközi kapcsolatokhoz és diffúz identitáshoz vezetnek. Fiatal felnőtt korba érve a mentalizáció defenzív gátlása egy sajátos reproduktív stratégia kialakulásának is kedvez; ezt a 6.3.2. pontban tárgyalom.

Az evolúció árnyoldala

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 701 2

„Az evolúció árnyoldala a különböző nem tipikus (alternatív) emberi viselkedésformákat, devianciákat, illetve egyes patológiainak tekintett állapotokat mutatja be az evolúciós pszichológia nézőpontjából. A könyv jól illeszkedik a Pécsi Evolúciós Pszichológia Kutatócsoport korábbi köteteinek sorába: egyszerre betölti a magas szintű ismeretterjesztő mű, az informatív tankönyv és a tudományos szakkönyv funkcióját. A téma igen aktuális, hiszen olyan pszichológiai szempontból is érdekes kérdéseket érint (pl. depresszió, szenvedélybetegség, étkezési zavar, homoszexualitás, prostitúció), amelyek közel állnak a hétköznapi emberhez. Ezekről a jelenségekről a médiában számos botcsinálta »szakember« is terjeszt különböző nézeteket. Ezért a tudományos álláspont megismerése fontos tájékozódási pontot jelenthet."

Prof. Miklósi Ádám

az MTA doktora

•••

A kötet szerzői: Bereczkei Tamás, Birkás Béla, Gyuris Petra, Jánosi Anna, Kelemen Oguz, Kéri Szabolcs, Láng András, Meskó Norbert, Paál Tünde, Pléh Csaba, Tisljár Roland, Túry Ferenc

Hivatkozás: https://mersz.hu/gyuris-mesko-tisljar-az-evolucio-arnyoldala//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave