Bereczkei Tamás, Hoffmann Gyula (szerk.)

Gének, gondolkodás, személyiség


Környezeti hatások az epigenomra

Az epigenetikai folyamatok az élő szervezetek alapvető feltételeihez tartoznak (szaporodás, magzati növekedés, sejtdifferenciálódás). Ezek a fiziológiai történések azonban állandóan változó környezetben zajlanak, így ha a kémiailag viszonylag egyszerű epigenetikai módosulásokat a környezet megzavarja, akkor ennek patológiás következményei lesznek mind az organikus, mind az értelmi, érzelmi fejlődésre. In vitro kísérletek, állatokon tett megfigyelések szerint epigenetikai módosulást okoznak a magzati, illetve születés utáni első évekre eső táplálkozás (a tápszer metilgazdagságától függően), életminőség, az orvosi ellátás milyensége, az anyai gondoskodás. Ezen túlmenően a környezeti hatások széles köre képes megváltoztatni az epigenomot, így a különféle kémiai komponensek, toxikus anyagok, fémek (arzén, kadmium, ólom, nikkel, króm), benzén, biszfenol, a műanyag tárgyak additív komponense, a táplálékkiegészítő genistein, a hormonokra ható kémiai anyagok, de értelmi, érzelmi, szociális, viselkedési faktorok is. Ahogy korábban már említettük, az epigenom stabilitása viszonylagos, s különösen a szomatikus sejtekben az epiallélokra a dinamikusság jellemző: környezeti hatásokra reagáló sejtdifferenciálódásban az epigenetikai mechanizmusok meghatározó szerepet játszanak. Noha az epigenom leginkább az embriogenezis időszakában sérülékeny a környezeti hatásokkal szemben, az epigenetikai történések folytatódnak a születés utáni fejlődés, az élet későbbi szakaszaiban, majd az öregedés során is. Mindezek kapcsolatban állhatnak szervi megbetegedések, mentális retardáció, pszichiátriai betegségek, daganatok kialakulásával, reprodukciós zavarokkal (Bollati és Baccarelli 2010).

Gének, gondolkodás, személyiség

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 706 7

Magas szülőknek csak magas gyermekei lehetnek? Lehet az, hogy alapvető biokémiai folyamatainkat tekintve kevéssé különbözünk a baktériumoktól, alig a muslincáktól és szinte egyáltalában nem a csimpánzoktól? Valóban a nevelésen múlik, hogy ki lesz társaságkedvelő, ki szorongó, ki félénk és ki agresszív - vagy ebben a gének is fontos szerepet játszanak?

Vajon tényleg csak legfeljebb néhány molekulánk eltérésein múlik, hogy némelyikünk hajhássza az újdonságokat, mások legszívesebben csak elüldögélnének a szobában?

Lehetséges, hogy a szomszédunk, akinek már a nagyapja is a mi nagyapánkkal gyerekeskedett, genetikailag jobban eltér tőlünk, mint egy zulu törzsfőnök?

Öröklődhet-e a mélabú, a kíváncsiság vagy a kreativitás? A szülői nevelés hiányosságai vagy bizonyos gének tekinthetők felelősnek azért, ha valaki depresszióban, skizofréniában vagy autizmusban szenved? Mennyire vagyunk képesek arra, hogy öröklött adottságaink ellenében karcsúak legyünk, uralkodjunk indulatainkon és fejlesszük gondolkodásunk rugalmasságát?

Ilyen és hasonló kérdésekre keresünk választ a könyv lapjain. A konkrét válaszokon túlmenően megismertetjük az olvasókat azokkal a genetikai elvekkel, szabályszerűségekkel, amelyek közel visznek egy-egy probléma megoldásához. A hazánkban hiánypótlónak szánt könyv számos kutató műhely együttműködésével született meg. Megírásával igyekszünk képet adni az érdeklődőknek azokról a forradalmi változásokról, amelyek az emberi elme és viselkedés területén mentek végbe a humángenetika elmúlt két évtizedes fejlődése során. Az emberi természet működése iránt érdeklődő olvasók tájékoztatása mellett szeretnénk hozzájárulni a pszichológusok, pszichológushallgatók képzéséhez és általában a humán tudományok bármilyen területén dolgozó szakemberek szemléletformálásához.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bereczkei-hoffmann-genek-gondolkodas-szemelyiseg//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave