Bereczkei Tamás, Hoffmann Gyula (szerk.)

Gének, gondolkodás, személyiség


Nem közös környezeti hatások

A pszichológia a vizsgált jelenségek hátterében kiemelt jelentőséget tulajdonít(ott) a családi környezet szerepének. Számtalan kutatás mutatott ki kapcsolatot a magas családi rizikó (pl. szocioökonómiai helyzet) és az optimálistól eltérő, esetleg rendellenes fejlődés, patológia kialakulása között. A család egységes befolyását feltételezték testvérek esetében, úgy gondolva, hogy hasonlóságuk hátterében javarészt azonos nevelési elvek és szülői viselkedés állhat. Az elemzések meglepő eredményt szolgáltattak: a családtagok hasonlóságát elsősorban genetikai tényezők magyarázták, míg a környezeti hatások inkább a különbségek kialakításában jutottak szerephez (Plomin 2011) (lásd még 8. és 9. fejezet). A nem közös környezet hatása jóval fontosabbnak bizonyult a sok esetben szinte elhanyagolható mértékű közös környezeténél (lásd 7.4. szövegdoboz). Plomin és Daniels (1987) a viselkedésgenetikai irodalom talán legnagyobb hatású vitaindító cikkében foglalta össze azt a tapasztalatot, hogy az egy családban felnövő testvéreket a környezeti hatások jelentős mértékben különbözővé, nem pedig hasonlóvá teszik. A nem közös környezeti hatások számos forrásból származhatnak (Plomin és mtsai 2001). Negyvenhárom tanulmány összesített eredményei alapján a konkrét környezeti változók a nem közös környezeti hatásnak körülbelül az egynegyedét magyarázták meg. Az egyes gyerekeket a szülők is kezelhetik némileg eltérően, ám ugyanazon eseménnyel kapcsolatban az egyének személyes tapasztalása, percepciója is eltérhet, és különös jelentősége lehet a családon kívüli hatásoknak (pl. kortársak). A kvantitatív genetikai modellekben a mérési hibát úgyszintén a nem közös környezet tartalmazza.

Gének, gondolkodás, személyiség

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 706 7

Magas szülőknek csak magas gyermekei lehetnek? Lehet az, hogy alapvető biokémiai folyamatainkat tekintve kevéssé különbözünk a baktériumoktól, alig a muslincáktól és szinte egyáltalában nem a csimpánzoktól? Valóban a nevelésen múlik, hogy ki lesz társaságkedvelő, ki szorongó, ki félénk és ki agresszív - vagy ebben a gének is fontos szerepet játszanak?

Vajon tényleg csak legfeljebb néhány molekulánk eltérésein múlik, hogy némelyikünk hajhássza az újdonságokat, mások legszívesebben csak elüldögélnének a szobában?

Lehetséges, hogy a szomszédunk, akinek már a nagyapja is a mi nagyapánkkal gyerekeskedett, genetikailag jobban eltér tőlünk, mint egy zulu törzsfőnök?

Öröklődhet-e a mélabú, a kíváncsiság vagy a kreativitás? A szülői nevelés hiányosságai vagy bizonyos gének tekinthetők felelősnek azért, ha valaki depresszióban, skizofréniában vagy autizmusban szenved? Mennyire vagyunk képesek arra, hogy öröklött adottságaink ellenében karcsúak legyünk, uralkodjunk indulatainkon és fejlesszük gondolkodásunk rugalmasságát?

Ilyen és hasonló kérdésekre keresünk választ a könyv lapjain. A konkrét válaszokon túlmenően megismertetjük az olvasókat azokkal a genetikai elvekkel, szabályszerűségekkel, amelyek közel visznek egy-egy probléma megoldásához. A hazánkban hiánypótlónak szánt könyv számos kutató műhely együttműködésével született meg. Megírásával igyekszünk képet adni az érdeklődőknek azokról a forradalmi változásokról, amelyek az emberi elme és viselkedés területén mentek végbe a humángenetika elmúlt két évtizedes fejlődése során. Az emberi természet működése iránt érdeklődő olvasók tájékoztatása mellett szeretnénk hozzájárulni a pszichológusok, pszichológushallgatók képzéséhez és általában a humán tudományok bármilyen területén dolgozó szakemberek szemléletformálásához.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bereczkei-hoffmann-genek-gondolkodas-szemelyiseg//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave