A családon belüli nem közös környezeti hatások származhatnak véletlenekből (pl. baleset, betegségek), testvérek esetében a prenatális környezet különbségeiből, a születési sorrend hatásából, a gyermekek nemének eltéréséből vagy – ahogy azt a fenti példa is mutatja – a szülők, a családtagok (beleértve a testvéreket is) eltérő viselkedéséből (Plomin és mtsai 2001). Mulineaux és munkatársai (2009) egypetéjű ikrek esetében vizsgálták az anya (melegség vagy negatív, ellenséges viselkedés) és a gyermek viselkedésének (együttműködés, pozitív bevonódás), valamint a viselkedési problémák összefüggését. Az anyai viselkedés minőségét nem közös környezeti tényezőnek tekintették. Az ikerpárok viselkedésében, illetve a CBCL3 segítségével mért externalizációban tapasztalt különbségek összefüggést mutattak az anyai viselkedés eltéréseivel. Amelyik ikerrel anyja több negatív és kevesebb pozitív viselkedést mutatott, az maga is kevésbé volt együttműködő, kisebb mértékű pozitív bevonódást tanúsított, illetve magasabb fokú externalizációról számoltak be velük kapcsolatban. A méréseket egy éven belül kétszer végezték el. Az összefüggések mindkét időpontban azonosak voltak, és az időbeli változások is azt mutatták, hogy az anyai viselkedés negatív irányba történő változásával a gyermeki viselkedés is negatívabb lett, valamint fokozódott az externalizáció. Hasonló eredményt mutatott az anyai negatív viselkedés és melegség gyermeki antiszociális viselkedéssel való összefüggésének vizsgálata is (Caspi és mtsai 2004). Az ötéves korban mért anyai negativitás önállóan is magyarázta a hétéves kori viselkedészavar varianciáját, függetlenül a viselkedészavarban 5 és 7 éves kor között mutatkozott stabilitástól. Az egypetéjű ikrek antiszociális viselkedésében mutatkozó változatosságot 20−30%-ban nem közös környezeti hatások magyarázták. Az anya ikrekkel szembeni viselkedésének eltérése kapcsolatot mutatott az ikrek viselkedészavar-tüneteinek különbségével nemcsak egyidejűleg, hanem prediktív módon is.