Bereczkei Tamás, Hoffmann Gyula (szerk.)

Gének, gondolkodás, személyiség


A tipikus kognitív fejlődés modelljei és néhány viselkedésgenetikai vonatkozása

Mivel a fejezet olyan humán fejlődési variációkról szól, amelyek neurokognitív értelemben eltérnek a tipikus variációktól, kézenfekvő stratégia lenne a tipikus neurokognitív fejlődés variációi, illetve ennek genetikai alapjai felől megközelíteni e jelenségeket. E kötet 9. fejezete bemutatja az emberi fejlődés alapvető genetikai szabályozását (noha nem elsősorban a neurokognitív fejlődésre fókuszálva). A tipikus neurokognitív fejlődés viselkedésgenetikája azonban két oldalról is igen összetett kérdés. Egyrészről, mint pszichológiatörténeti és fejlődéslélektani tanulmányaiból emlékezhet rá az Olvasó, a lélektan e területének XIX. század végi kibontakozása óta napjainkig húzódik egy intenzív vita a fejlődés, s ezen belül a kognitív fejlődés helyes modelljéről, azaz kereteiről és lényegi folyamatairól (lásd Pléh 2000, 7. és 17. fejezet). Ezek a viták a 2000-es évek elejére, úgy tűnik, meglehetősen komplex modellek egy sajátos típusának, az úgynevezett neurokonstruktivista fejlődésmodelleknek a megerősödéséhez vezettek (pl. Elman és mtsai 1996, Quartz és Sejnowski 1997, Karmiloff-Smith 1998, Mareschal és mtsai 2007). Ezek nagyságrendekkel összetettebb modellek, mint a klasszikus empirista, tanuláselméleti, piaget-i vagy moduláris fejlődéselméletek. A pszichológiai-kognitív fejlődést elválaszthatatlannak tételezik az idegrendszeri fejlődéstől, s igen komplex folyamatnak tekintik, amely minden személy esetében egyedi módon zajlik le egymással kölcsönhatásokat mutató és időben is változó genetikai, környezeti, és belső biológiai korlátok között (lásd bővebben a 9.1. szövegdobozt).

Gének, gondolkodás, személyiség

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 706 7

Magas szülőknek csak magas gyermekei lehetnek? Lehet az, hogy alapvető biokémiai folyamatainkat tekintve kevéssé különbözünk a baktériumoktól, alig a muslincáktól és szinte egyáltalában nem a csimpánzoktól? Valóban a nevelésen múlik, hogy ki lesz társaságkedvelő, ki szorongó, ki félénk és ki agresszív - vagy ebben a gének is fontos szerepet játszanak?

Vajon tényleg csak legfeljebb néhány molekulánk eltérésein múlik, hogy némelyikünk hajhássza az újdonságokat, mások legszívesebben csak elüldögélnének a szobában?

Lehetséges, hogy a szomszédunk, akinek már a nagyapja is a mi nagyapánkkal gyerekeskedett, genetikailag jobban eltér tőlünk, mint egy zulu törzsfőnök?

Öröklődhet-e a mélabú, a kíváncsiság vagy a kreativitás? A szülői nevelés hiányosságai vagy bizonyos gének tekinthetők felelősnek azért, ha valaki depresszióban, skizofréniában vagy autizmusban szenved? Mennyire vagyunk képesek arra, hogy öröklött adottságaink ellenében karcsúak legyünk, uralkodjunk indulatainkon és fejlesszük gondolkodásunk rugalmasságát?

Ilyen és hasonló kérdésekre keresünk választ a könyv lapjain. A konkrét válaszokon túlmenően megismertetjük az olvasókat azokkal a genetikai elvekkel, szabályszerűségekkel, amelyek közel visznek egy-egy probléma megoldásához. A hazánkban hiánypótlónak szánt könyv számos kutató műhely együttműködésével született meg. Megírásával igyekszünk képet adni az érdeklődőknek azokról a forradalmi változásokról, amelyek az emberi elme és viselkedés területén mentek végbe a humángenetika elmúlt két évtizedes fejlődése során. Az emberi természet működése iránt érdeklődő olvasók tájékoztatása mellett szeretnénk hozzájárulni a pszichológusok, pszichológushallgatók képzéséhez és általában a humán tudományok bármilyen területén dolgozó szakemberek szemléletformálásához.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bereczkei-hoffmann-genek-gondolkodas-szemelyiseg//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave