Bereczkei Tamás, Hoffmann Gyula (szerk.)

Gének, gondolkodás, személyiség

Rothbart modellje

Az érzelem és az érzelemszabályozás kapcsolata Rothbart megközelítésében is fontos szerepet kap, nagyobb hangsúllyal azonban a figyelmi és neurobiológiai mechanizmusokon. Voltaképpen Rothbart a temperamentumot a reaktivitásban és önszabályozásban megnyilvánuló konstitucionális különbségekként definiálja. A reaktivitás fogalom a biológiai aruosabilitásra (reakciókészségre) utal, ami neuroendokrin, autonóm és affektív folyamatokat foglal magában. Ezzel szemben az önszabályozás azokra a folyamatokra utal, melyek „anticipáló vagy korrektív jelleggel növelik, csökkentik, fenntartják és újrastrukturálják a reaktivitás mintázatát” (Rothbart és Derryberry 1981). Az önszabályozáshoz tartozó viselkedések a megközelítés, az elkerülés, a gátlás és a figyelmi önszabályozás. Rothbart és kollégái három nagy temperamentumdimenziót különítettek el, melyek szűkebb dimenziókból épülnek. A „dominancia–extraverzió” olyan skálákból áll, mint pozitív anticipáció, aktivitási szint és élménykeresés. A „negatív affektushoz” tartozik a félelem, a düh-frusztráció és a szociális diszkomfort. Az „akarati kontroll” alskálái az inhibitoros kontroll, a figyelmi fókuszálás és a perceptuális érzékenység (Posner és Rothbart 2007). A modell érdekes feltételezése, hogy mind a reaktív, mind pedig az önszabályozó viselkedések esetében szoros kapcsolatot tételez fel neurobiológiai folyamatokkal. Az akarati kontroll esetében például a figyelmi folyamatokat irányító hálózatok, ezen belül is a figyelem végrehajtó kontrolljához kapcsolódó struktúrák sajátosságait feltételezik. Az exekutív figyelmi hálózathoz az elülső (anterior) cinguláris kéreg, a bazális ganglionok és az oldalsó (laterális) prefrontális kéreg tartozik. Korábbi eredmények alapján ennek a rendszernek a neuromodulációja a dopaminnal hozható összefüggésbe.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 706 7

Pszichológia Biológia

Magas szülőknek csak magas gyermekei lehetnek? Lehet az, hogy alapvető biokémiai folyamatainkat tekintve kevéssé különbözünk a baktériumoktól, alig a muslincáktól és szinte egyáltalában nem a csimpánzoktól? Valóban a nevelésen múlik, hogy ki lesz társaságkedvelő, ki szorongó, ki félénk és ki agresszív - vagy ebben a gének is fontos szerepet játszanak?

Vajon tényleg csak legfeljebb néhány molekulánk eltérésein múlik, hogy némelyikünk hajhássza az újdonságokat, mások legszívesebben csak elüldögélnének a szobában?

Lehetséges, hogy a szomszédunk, akinek már a nagyapja is a mi nagyapánkkal gyerekeskedett, genetikailag jobban eltér tőlünk, mint egy zulu törzsfőnök?

Öröklődhet-e a mélabú, a kíváncsiság vagy a kreativitás? A szülői nevelés hiányosságai vagy bizonyos gének tekinthetők felelősnek azért, ha valaki depresszióban, skizofréniában vagy autizmusban szenved? Mennyire vagyunk képesek arra, hogy öröklött adottságaink ellenében karcsúak legyünk, uralkodjunk indulatainkon és fejlesszük gondolkodásunk rugalmasságát?

Ilyen és hasonló kérdésekre keresünk választ a könyv lapjain. A konkrét válaszokon túlmenően megismertetjük az olvasókat azokkal a genetikai elvekkel, szabályszerűségekkel, amelyek közel visznek egy-egy probléma megoldásához. A hazánkban hiánypótlónak szánt könyv számos kutató műhely együttműködésével született meg. Megírásával igyekszünk képet adni az érdeklődőknek azokról a forradalmi változásokról, amelyek az emberi elme és viselkedés területén mentek végbe a humángenetika elmúlt két évtizedes fejlődése során. Az emberi természet működése iránt érdeklődő olvasók tájékoztatása mellett szeretnénk hozzájárulni a pszichológusok, pszichológushallgatók képzéséhez és általában a humán tudományok bármilyen területén dolgozó szakemberek szemléletformálásához.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bereczkei-hoffmann-genek-gondolkodas-szemelyiseg//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero