Bereczkei Tamás, Hoffmann Gyula (szerk.)

Gének, gondolkodás, személyiség


Állatmodellek az evészavarok genetikai kutatásaiban

Fontos genetikai kutatási területet jelentenek az evészavarok állatmodelljei. Ezek az elhízásra és az AN-ra vonatkoztathatók, BN-modell nem ismert. Az, hogy a humán evészavarok állatkísérleti modelljei spontán kialakulnak vagy létrehozhatók, a genetikai tényezők szerepére utal (lásd 5. fejezet). A genetikailag azonos egyedekből álló, de egymástól genetikailag különböző egértözsek azonos környezeti feltételek mellett a falánkság és az elhízás nagyon különböző jellegzetességeit mutatják: egyes törzsek egyedei soványak maradnak, más törzsek tagjai – ugyanolyan táplálékbevitel mellett – kórosan elhíznak. Vannak olyan kísérleti állattörzsek, amelyek egyedei csak bizonyos – a táplálkozást érintő – környezeti feltételek mellett mutatják az evészavar tüneteit. A rágcsálókon végzett szelekciós kísérletek azzal az eredménnyel zárultak, hogy számos (15–20) generáción keresztül is folytatódott a kiválogatódás, azaz egyre soványabb és egyre kövérebb állatokat lehetett szelektálni a megfelelő pároztatási módszerek mellett. Érdekes, hogy a főleg fiatal nőstény sertésekben előforduló lesoványodás („véznasertés”-szindróma) szerotonerg gyógyszerrel megszüntethető, s ez az evészavarok farmakoterápiás lehetőségeit szélesítheti (lásd Owen 1998).

Gének, gondolkodás, személyiség

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 706 7

Magas szülőknek csak magas gyermekei lehetnek? Lehet az, hogy alapvető biokémiai folyamatainkat tekintve kevéssé különbözünk a baktériumoktól, alig a muslincáktól és szinte egyáltalában nem a csimpánzoktól? Valóban a nevelésen múlik, hogy ki lesz társaságkedvelő, ki szorongó, ki félénk és ki agresszív - vagy ebben a gének is fontos szerepet játszanak?

Vajon tényleg csak legfeljebb néhány molekulánk eltérésein múlik, hogy némelyikünk hajhássza az újdonságokat, mások legszívesebben csak elüldögélnének a szobában?

Lehetséges, hogy a szomszédunk, akinek már a nagyapja is a mi nagyapánkkal gyerekeskedett, genetikailag jobban eltér tőlünk, mint egy zulu törzsfőnök?

Öröklődhet-e a mélabú, a kíváncsiság vagy a kreativitás? A szülői nevelés hiányosságai vagy bizonyos gének tekinthetők felelősnek azért, ha valaki depresszióban, skizofréniában vagy autizmusban szenved? Mennyire vagyunk képesek arra, hogy öröklött adottságaink ellenében karcsúak legyünk, uralkodjunk indulatainkon és fejlesszük gondolkodásunk rugalmasságát?

Ilyen és hasonló kérdésekre keresünk választ a könyv lapjain. A konkrét válaszokon túlmenően megismertetjük az olvasókat azokkal a genetikai elvekkel, szabályszerűségekkel, amelyek közel visznek egy-egy probléma megoldásához. A hazánkban hiánypótlónak szánt könyv számos kutató műhely együttműködésével született meg. Megírásával igyekszünk képet adni az érdeklődőknek azokról a forradalmi változásokról, amelyek az emberi elme és viselkedés területén mentek végbe a humángenetika elmúlt két évtizedes fejlődése során. Az emberi természet működése iránt érdeklődő olvasók tájékoztatása mellett szeretnénk hozzájárulni a pszichológusok, pszichológushallgatók képzéséhez és általában a humán tudományok bármilyen területén dolgozó szakemberek szemléletformálásához.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bereczkei-hoffmann-genek-gondolkodas-szemelyiseg//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave